Ödipuszi

Színpad

 
Sopsics Árpád rendezése finom, meggyőző egyensúlyt teremt a pátosz és az irónia között, az emelkedett és a naturalisztikusan maivá tett, ünnepélyes és köznapi hangsúlyok között. Nem tatarozta erőszakkal a játékot. Elfogadtatja Antal Csaba modern, esztétikus környezetét. Nem palota előtt, hanem egy nagyvállalat előcsarnokában játszódik a cselekmény. Ugyanolyan hatalmat sugárzó építészeti közegben, mint az ókorban. Középen, kissé jobbra áldozati oltár, medvebőr derékaljjal leborítva nászi ágy. A második részben az oltár negatívját kapjuk: vízzel töltött medencét. Kéjgáz árad időről-időre a színpadi térbe. Szárazjég füstgomolyai.
 
László Zsolt Oidipusza nem hatódik meg attól, hogy az ókor tragikus triászának művét főszerepeli. Ártatlan nyomozása inkább arra mutat, hogy a világirodalom első (és mindmáig legszellemesebb) detektívdrámáját játssza. Kortársi Oidipusz. Nem szavalógép. Gyötrődbe keresi az igazságot. Minden verssorát érti, tisztán ejti, cifrázás nélkül közvetít, miért is megértjük a nézőtéren: miről van szó a színpadon.
Ellenjátékosa Kulka János (Kreon) sem drámaian heveskedő, trónpretendens sógor. Kulka jól tudja, hogy fölpaprikázott drámai hősök vásári veszekedőkké válnak. Rangot, méltóságot, tiszteletreméltó megjelenést csak higgadtan, önmagában bízón jeleníthet meg.
 
A virtuóz szaktudású Sinkó László (Teiresziasz) ősz hajába betűzve szál vízililiommal, mintha a folyóba fúló, tébolyodott Ophélia volna, s napszemüvegben jósolna ironikusakat. Klott skót szoknyát visel alul. Nehéz eldönteni: komolyan beszél a Nagy Stílus dübörgésével, vagy tréfálkozik.
Udvaros Dorottya (Iokaszté) világos, tiszta, szenvedélyes ívet ad az öntudatlanul fiával háló királynéról, a szöveg érthetősége azonban ezüst parókájába beleakad. Öngyilkosságának - színpadon kívül történő - megoldása erős rendezői kép: a hátsó futószőnyegen begördül egy felfordított csőszék, amin állva előbb balról jobbra nyakában kötéllel halálra szántan kikocsizott Udvaros.
 
Két kitűnő kabinetalakítás: Bodrogi Gyula simléderes sapkás Hírnöke csupa aggódó feszélyezettséggel. Izzadó tenyerű alávetettje eleget tapasztalt az életben ahhoz, hogy nem szívesen közöl rossz híreket a főnökséggel; Papp Zoltán Pásztora is vonakodik kivallani a múltat. A Karvezető Rátóti Zoltán vezetésével a rivalda előtti futószalagon sárga, műanyag kezeslábasban beúszik a kar Szalay Marianna, Martinovics Dorina, Marton Róbert, Schmied Zoltán. Takarítóbrigádként szorgoskodnak. Tisztítják a márványpadlót partvisaikkal. Zsírtalanítót fröcskölnek a márványfalakra, buzgón fényesítik az inkább székházra, mint királyi csarnokra emlékeztető oldalfalakat. Serénykedésük ritmusa, a háttal állók fülelése a történésekre: közvetíti véleményüket a cselekmény pillanatnyi állásáról.
 
Fél kilenckor végződik az Oidipusz király. Nincs vége még az előadásnak. Egyet fizet, kettőt kap: ráadásként eljátsszák az Oidipusz Kolónoszban-t hatalmas elektromos kenyérpirító belső terében. Kifolyt szemmel, sísapkában száműzött király László Zsolt, aki villámokat szóró és szemvakító fényeket lövellő kenyérpirítóban bolyong. Kinyílik egy oldalajtó, belép a liftbe Oidipusz és elnyeli a füst, mint amikor Don Juan pokolra merül. Kulka, a díszlettervező tervezte könnyűlovassági tisztként súlyosan előkelő, indulatait illedelemmel kormányozza visszafogottá. Nem kajabálós színész. Méltóságteljes politikus. Antigoné szövegeit feltehetően mind fölmondja Szalay Marianna, Iszméné az érzékeny, kivételesen szépen beszélő Martinovics Dorina, Thészeusz Marton Róbert, Polüneikész Schmied Zoltán, Karvezető itt is a gubancosan beszélő Rátóti. Sinkó László, Udvaros Dorottya, Bodrogi Gyula, Papp Zoltán a fehér ruhás, tengeri utazáshoz öltözködött kar, mintha a Leányvásár című operett második felvonásából jöttek volna jó kedéllyel és gúnyosan játékos távolságtartással látcsövezik a háttérből a tragédiát.
Az Oidipusz Kolonoszbant nem tudjuk egész komolyan venni, a rendezés parodisztikus hangsúlyai, valamint neheze érthetővé tagolt elbeszélése következtében.
 
Egészen varázslatos, könnyed, drámai, a szereplőkkel együtt lélegző Debreczeni Róbert és Tömösközi László a nézőtér két oldalán elhelyezkedő, különböző ütőhangszereket megszólaltató, rögtönzésszerű kísérőzenéje. A roppant diszkrét zene helyettesíti a görög drámák előadásának egykori konvencióit: a kar táncait, a versek időnkénti dalba átcsapását.
 
OIDIPUSZ

(Szophoklész: Oidipusz király - Oidipusz Kolónoszban)
Babits Mihály fordításának felhasználásával

Bemutató: 2006. február 4. 19.00 óra, Stúdiószínpad

I. felvonás - Oidipusz király

Oidipusz - László Zsolt
Kreón - Kulka János
Teiresziasz - Sinkó László
Iokaszté - Udvaros Dorottya
Hírnök - Bodrogi Gyula
Pásztor - Papp Zoltán
Karvezető - Rátóti Zoltán
Kar
Szalay Marianna
Nagy Cecília e.h. /
Martinovics Dorina e.h.
Marton Róbert
Schmied Zoltán
Gyerekek
Vay Viktória, Rónai Lili,
Mók Julcsi, Penke Bence,
Czető Ádám, Salánki Bence

II. felvonás - Oidipusz Kolónoszban

Oidipusz - László Zsolt
Kreón - Kulka János
Antigoné - Szalay Marianna
Iszméné - Nagy Cecília e.h. / Martinovics Dorina e.h.
Thészeusz - Marton Róbert
Polüneikész - Schmied Zoltán
Karvezető - Rátóti Zoltán
Kar
Sinkó László
Udvaros Dorottya
Bodrogi Gyula
Papp Zoltán

Közreműködő zenészek:
Debreczeni Róbert és Tömösközi László
Díszlet- és jelmeztervező: Antal Csaba
Zenei munkatárs: Debreczeni Róbert
Irodalmi munkatárs: Rácz Attila
Dramaturg: Perczel Enikő
Súgó: Sütő Anikó
Ügyelő: Lovass Ági
Rendezőasszisztens: Szabó Szilvia

Rendező: Sopsits Árpád

Forrás: mgp.szinhaz.hu
Fotó: Ajpek Orsi

További képek a képgalériában