Az sem egészen világos, miért hívják ezt a projektet Odüsszeiának: középiskolai tanulmányaim alapján úgy ítélem meg, a csavaros eszű ithakai koránt sem kedvtelésből kavart keresztül-kasul a Földközi tengeren vagy tíz éven át, de az egészen biztos, hogy nem állt szándékában kulturális értékeket közvetíteni. Amennyire én emlékszem, többnyire megpróbált életben maradni.
Pedig az ötlet nem rossz: 13 nemzet zenészei felszállnak egy hajóra, és a résztvevő országok fő- és/vagy kikötővárosaiban megállva koncertet adnak az érdeklődőknek. Figyelemreméltó az is, hogy mely országokról van szó: a Nyugat- és Kelet-Európa tengelyt Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Bulgária és Románia képviseli, míg a Földközi-tenger vidékét Algéria, Marokkó, Olasz-, Francia- és Spanyolország. A kezdeményezéshez Belgium és Mexikó is csatlakozott. A szervezők szándéka szerint a nemzetek egy történelmi jelentőségű folyón, a Dunán találkoznak.
A hajón utazó művészek produkcióit a kikötőkben helyi partnerek kulturális kínálata egészíti ki: Budapesten a Nemzeti Színház szállt be ebbe a különleges vállalkozásba egy kora délutáni költői esttel, amelyet a hajón rendeztek, illetve azzal, hogy az esti programokhoz helyszínt biztosított.
A dolgok, persze, nem mennek ilyen simán, főleg ha ennyire nagyszabású eseményről van szó, ráadásul az idő is rossz. A Theodor Körner hajó a kora szeptemberi csúfos időjárásban elakadt a Dunán, több mint kétórás csúszást jeleztek előre, így látványosan nem érkezett meg a sajtóbemutató időpontjára, az ünnepélyes hajófogadás elmaradt.
A hűs dunai szél az eddigi tapasztalatok szerint kevesebb fennakadást okoz a Nemzeti Színház színpadán és nézőterén, ezért aki elmentt szerda este az ottani programokra, nem maradt le a Ferre, Aragon és Jaures művein alapuló Tenger és emlékezet című balettről, Omar Khayyam Rubayat című egyfelvonásos drámájáról, illetve a Theodor Körner hajó nemzetközi zenekarának, valamint a Csiky Gergely Színház "Szakértők" zenekarának koncertjéről.
