Az 1912-ben megnyitott Szolnoki Városi Színházban egészen 1949-ig, az államosításig, magántársulatok léptek fel. Az éppen szerződött társulat tavasszal és késő ősszel tartott egy-egy szezont, összesen 60-90 játszási nappal.
A színháznyitó, kitűnő művészi erőkből álló Mariházy-társulat az első világháború alatt elszegényedett, a szolnoki színészet ettől kezdve élte meg jó másfél évtizedes mélypontját. Színész-sztrájkok, öngyilkosságok, gyenge előadások jellemezték ezt a kort, a ketten egy jeggyel mozgalom sem hozott eredményt, némelyik társulat csak úgy tudott elutazni a városból, ha a polgármesteri hivatal fedezte a költségeiket.
Az 1920-as évek végén, az 1930-as években is befogadó színház volt Thália Tisza parti hajléka. Az egyik társulat jött, a másik ment. A város csekélyke anyagi támogatása hamar elfogyott.
Az Állami Szigligeti Színház neve először 1951-ben jelent meg a színlapokon, falragaszokon. Ekkor egészen 1954-ig Békéscsabával közös társulata volt Szolnoknak.
1954 jelentős dátum a város színháztörténetében. Megszűnt a Kecskeméttel, majd Békéscsabával kötött kényszerházasság, önálló társulatot kapott a Szigligeti Színház.
1954 október 9-én este egy magas fiatalember lépett a függöny elé:
Messziről jöttünk, nagy az út mögöttünk, kocsmákban, városokban kezdtük régen, nagyon régen Itt vagyunk ismét, de most már mint állandó színház. Azért jöttünk, hogy nagy szerzők nyomán a legélőbb formában adjuk a világról, az emberekről véleményünket Bolondos kedv, sok-sok szeretet hozott össze bennünket, itt vagyunk, játszani fogunk mondotta megnyitó beszédében Keres Emil, az új igazgató.
Igazán forró este volt írta a korabeli tudósító , a közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a szolnoki színészeket.
Valószínűleg ez a premier volt a Csárdáskirálynő sok mindent megélt történetében a leghosszabb előadás de feltétlenül az egyik leghosszabb! hiszen öt és fél óráig tartott. Természetesen az ismétlésekkel.
Az első, önálló szolnoki társulatnak harminchét színésze volt. A közönség kedvencei voltak méltán Benyovszky Béla, Farkas Annie, Gelley Kornél, Gozmány György, Győri Ilona, Hidvégi Lajos, Juhász János, Mentes József, Paál László, Serfőző Ilona, Varga D. József, a nagy nevettető, és Móricz Lili, Móricz Zsigmond leánya és mások Szolnokon rendezett Orbók Endre, Szendrő József, Kalmár András.
A Szigligeti Színház 2004. október 9-én színháztörténeti kiállítással és ünnepi társulati üléssel szeretne méltóképpen megemlékezni az évfordulóról, melyre mindazokat a művészeket meghívja, akik itt éltek- alkottak, öregbítették a színház, Szolnok kulturális hírnevét. Az ünnepi társulati ülésen az elmúlt ötven év sikereinek felidézésén túl fellépnek a társulat jelenlegi és egykori tagjai.
