A középiskolás Péter kollégista Veszprémben. Apja üzletember - a fiú nyaranként a vállalkozásaiban segédkezik -, anyja háziasszony. Jó tanuló, szófogadó gyerek, aki nem osztja barátja, Deda mindennel szemben ellenséges, lázadó, lázító véleményeit. Szerelme, Zsófi társaságához a lány szerint már-már túlontúl ragaszkodik. Mindig előbb érkezik a találkozókra, és vár.
"Hétfő reggel negyed nyolckor egy veszprémi középiskola tizenhét éves diákja levetette magát a Viaduktról. A kiérkező mentősök még élve vitték be a kórház traumatológiai osztályára, ám olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni."
A Napló-online internetes portál címoldalán 2010. április 12-én megjelent hírhez hasonlók szinte havonta jelennek meg. A Szent István völgyhíd Veszprém város jelképe, de az elmúlt évtizedekben az életüknek önként véget vetők egyik szimbólumává is vált. A Viaduktról leugrók aggasztóan magas aránya tizenéves.
"Háy János ezt a drámát részben bábokra írta - mondja Bagossy László, a darab rendezője. - Szinte minden műfajt kipróbáltam már, operától operettig, kortárstól klasszikusig, de bábokkal még sosem dolgoztam. Igazi kihívásnak éreztem, hogy ezek nyelvén kommunikáljak kamaszokkal, akik számára ez a műfaj valami dedós dolog. Másrészt fontos ügynek tekintem a kortárs szerzők műveinek rendszeres színpadra juttatását. Amikor Novák János, a Kolibri igazgatója felkért a Völgyhíd rendezésére, ez a két dolog motivált a legjobban."
Az előadásban Földre szállt angyalok kara múlt időben beszéli el, játssza újra azokat a dialógusokat, eseményeket, álomképeket, emlékeket, amikből kiderül, miért történhetett a végzetes ugrás. A gyerekszerepeket bábok, a felnőtteket színészek alakítják.
A rendező a Háy János által elképzelthez képest továbbgondolta, erősítette a bábfigurák dominanciáját. Azt reméli, hogy a kamaszok számára, akiknek az önreflexióra való készségük még kevésbé kialakult, mint a felnőtteké, ebből a távolított perspektívából könnyebb lesz magukra ismerni, magukkal szembenézni.
"Minthogy én is voltam tizenéves, nekem is vannak emlékeim ezekből a nehéz időkből - fogalmaz Bagossy. - Bár a darab elsősorban a kamaszokra és a felnőtté válás problémájára fokuszál, nem akartam pusztán korosztályos jelenségként bemutatni a történetet, hiszen felnőttek is megjelennek benne, és az ő igazságuk és igazságtalanságuk is fontos szempont. Háy is hangsúlyozza a mű ajánlásában, hogy nem csak gyerekekhez kíván beszélni."
A Nyugat-Európában sikerrel játszott külföldi ifjúsági előadások bemutatása mellett a Kolibri régóta szeretett volna hazai szerzőktől, a magyar fiatalok problémáiról szóló darabokat színpadra állítani. A szeptemberben 12 ország 13 teátruma részvételével indult Platform 11+ uniós együttműködés - mely hangsúlyt fektet a nemzetek kulturális és társadalmi különbségeinek megismertetésére - pedig további magyar művek bemutatását támogatja az elkövetkező négy évben a Jókai téri színházban.
Az író szerint sosem tudni előre, milyen regény, elbeszélés szólítja meg igazán a gyerekeket. Példaként hozza fel Szerb Antal Utas és holdvilág, valamint Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét, amik felnőtteknek íródtak, mégis a tizenévesek rajongott olvasmányaivá váltak. "Bár a visszajelzés, amit kapok, mindig csupán részleges, a Völgyhíd kapcsán mélyebb benyomásaim vannak. A próza szövegét használva pécsi fiatalok készítettek már diákelőadást, melyek egyikén és az azt követő beszélgetésen részt vettem. Meglepett, mennyire aktivizálja ez a téma a középiskolásokat, és milyen komolyan érinti az őket foglalkoztató alapkérdéseket. Azt kell mondjam, ők többet hoztak ki abból a beszélgetésből, mint amennyit magam, szerzőként hozzá tudtam volna tenni a történethez."
