Mozart Varázsfuvolája gazdag szimbólumrendszerével, zseniális zenéjével, változatos karaktereivel egyaránt magán hordozza a nagyopera, a vígopera és a daljáték műfaji sajátosságait. A mű Mozart egyik leggyakrabban előadott operája, hiszen a sokrétű mondanivaló számos értelmezést tesz lehetővé. A szabadkőművesség szimbolikáját is merészen használó műalkotást felnőttek számára írta a szerző, ám az ábrázolt varázslatos mesevilág lehetővé teszi a darab gyermekek számára is befogadható formába öntését.
Egyedülálló produkció születik a teátrum színpadán, hiszen a Jókai Színház először kísérletezik az opera műfajával. Mozart remekműve azonban, ha nem is teljesen átalakítva, de más formában jelenik majd meg a deszkákon, a társulat tagjainak közreműködésével. Gulyás Levente olyan zenei világba helyezte az operát, mely közelebb hozhatja majd a fiatalokat is ehhez a műfajhoz. Dorotty Szalma rendező pedig egy mesevilágot felépítve a jó és a rossz küzdelmét, a tisztaság, a szerelem győzelmét helyezte előtérbe koncepciója megalkotásakor. Pamina (Gubik Petra) és Tamino (Gulyás Attila) egy varázslatos világban küzdenek meg a gonosszal, melyben állatszerű lények segítik és hátráltatják őket. Így például a Papagenot alakító Csomós Lajos kakashoz, míg a Papagenát megformáló Kara Tünde kakaduhoz hasonlító lényként lép a színpadra. Rátkai Erzsébet jelmeztervező elmondta: ember és állatfigura határán szeretné elhelyezni ezeket a karaktereket.
Az Éj királynője és Sarastro szerepét vendégművészek, operaénekes alakítják majd az előadásban. Ezek az alakok egy felsőbbrendű világ figuráiként más hangon, szélsőséges magasságokban és mélységekben szólalnak meg a színpadon. Az operairodalom egyik legnehezebb koloratúrszoprán szerepét Fábry Gabriella énekli majd, Sarastrot pedig Gábor Géza, valamint Altorjay Tamás formálja meg. A szimbolikus elemekkel átszőtt díszlet Mira János tervei alapján készül.
