Az 1916-os év nem csupán Barta Lajos csütörtökön látott Szerelem című darabját adta a magyar színházi világnak. Ugyanez év februárjában mutatta be a Király Színház a Mágnás Miskát, Rátkai Mártonnal a főszerepben. Marcsa Fedák Sári volt, Korláth grófot pedig Latabár Árpád adta. Korláth grófból később Gábor Andor segítségével Korláthy lett, Korláthyból pedig ? a temesvári előadásban ? egy nyúl karakterű férfiú. Mire véget ér a produkció, adódik alkalom arra is, hogy az ember megszeresse a játszókat, nem beszélve arról, hogy egy menet közben széttört üveg cserepei ? ahogy azt azonnal sejteni lehetett szorongva ? erősen fölsértik a csinos szubretti térdeket, ám a Marcsát játszó Tar Mónika hősiesen végigdolgozta az estét.
Tar MónikaA kezdő percek azonban nehéz feladat elé állítanak bennünket. Müller Ferenc zenekara már húzza a bevezető andalodnivalót, de a látvány okozta döbbenet csak nem akar alábbhagyni. Mintha egy olyan bank forgóajtós előcsarnokában lennénk ? a vörös és lila színek együttélését érzékelve: talán Mexikóban ?, amelynek berendezését minden bizonnyal a hirtelen fölszámolt ottani kínai piac kiárusításából állították elő. De nem, pontosítok: a bangkoki repülőtér szuvenírboltja szolgáltatja ezt a fílinget a sok, fodrosra faragott aranyozott fatárggyal, vörös háttér előtt, nem beszélve a magasban rügyező som-motívumos óriáscsillárról. A vizuális támadás olyan erejű, hogy keresni kell a felelőst. Díszlet-jelmez: Szekeres Bernadett. Hogy egy forgóajtóban nem lehetséges operettileg megjelenni, az sem őt, sem a rendezőt, Király Istvánt nem gondolkodtatta el. Az a jellegzetes tágasság, amit nem lehet kiirtani még egy átlagos operett-előadásból sem, itt be sem köszön.
Óvatlan vállalkozás a gügye arisztokratákat a kortársi tahóság lordjaira kicserélni. Nem is sikerül. Mixiből és Pixiből Molnos András és Kocsárdi Levente minden igyekezetük ellenére is csak honosíthatatlan marslakókat tudnak formálni. Nincs miről szóljon a játék, hisz épp az úri viselkedés manírjainak átvétele tenné lehetővé a kékvérűeket megszégyenítő beugratást. De a ?grófszag" bizony egyáltalán nem érződik ezen a színpadon. Társadalmilag tilos érintések garmadája hitelteleníti a helyzeteket, nincs egyetlen helyesen lebonyolított kézcsók az előadásban, nincs érvényes ranglétra sem, így aztán nincs megtörni való szabály sem.
A kleptomániás nagynéniből kerekesszékes szicíliai keresztanyát sikerült
László Pétereszkábálni, pedig Tokai Andrea győzné erővel és eleganciával egy szerencsésebb figura megformálását is. Így csak elszörnyedve nézhetjük lila prémszegéllyel megfuttatott narancssárga selyem otthonkáját, melyet megrázó módon egészít ki egy pár, fekete harisnyára húzott, messziről vietnami papucsnak látszó zöld cipő. A jelmezek utalásai bizonyos informáltságot árulnak el: Győzike zebrakabátja mellett Marcsa tűzpiros tollruhája mintha egy Max Ernst-festmény Madárnőjét idézné, s Rolla leányasszonyt, vagyis Lőrinc Ritát pedig a Három nővérben szereplő mondat ruházza föl: ?Magán zöld öv van, drágám, ez nem helyes!" László Péter Baracs mérnökje kevéssé tudja egy műszaki macsó illúzióját kelteni, bár az is lehet, hogy abból, aki egy forgóajtón át préselődik be a színre, aznap este már nem lehet győztest faragni.
Dukász PéterKár, hogy a Korláthy grófot játszó Dukász Péter zollstock-szerű összecsukódásaira csak későn lehet felfigyelni. Nem rajta múlik. A zárókép gombrowiczi tántorgása nem ebben a darabban tud poénként megvalósulni. Táncok helyett ülőkoreográfiák, bizarr integetések jutnak az énekelni és játszani is tudó főszereplő párosnak. Pedig lekenyerezően kedvesek és természetesek. Tar Mónika Marcsája épp olyan életrevaló, tiszta és bájos teremtény, amilyet Kiss Attila lovászfiúból lett sofőrje megérdemel.
Kiss Attila nem véletlenül kaphatta meg Mágnás Miska szerepét. Graciőz tartása, természetes humora, kellemes hangja, jó tekintete van. Neki helyből meglenne ? hisz gerince mozgásában megvan ? az arisztokrata is, de a halmozott tévedések folytán itt egyfajta bérelhető partyhős, egy bulilovag lesz belőle. Azt is képes jól eljátszani. Játéka több mint reményteljes. Sok szerencsét, s egyszer egy igazi, táncos operettet kívánok neki is, a csapatnak is!
szerző: Gabnai Katalin, Kisvárdai Lapok
Forrás: Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
fényképek: hutheatertm.ro
