(MTI) - A Le Monde szerint a Csehov-darabok, ha jól adják elő őket, mindig ugyanazt az érzést keltik a nézőben: az életünkről, annak kudarcairól, a füstbe ment tervekről szólnak. "És így történik ebben az Ivanovban is, amelyet a kelet-európai színház egyik nagy mestere, a magyar Ascher Tamás vitt színre" - véli Fabienne Darge.
A kritikus szerint a bűntudat és a melankólia leng Ivanov alakja körül, a hatvanas évek Közép-Európájának egy vidéki kisvárosába helyezett történetben semmi más nem történik, mint ami mindannyiunk életének középpontjában áll: a szerelem, a betegség, a rossz életérzés és néhány baráti pillanat egy pohár ital mellett, na meg a késsel vágható unalom. "Pedig Ascher Tamás előadása vicces, mégpedig nagyon vicces, és ez még iszonyatosabbá teszi a dolgokat" - hangsúlyozza a lap.
Ascher Tamás figyelme a "szarkasztikus éleslátás és az együttérzés egyedi keverékével" - fogalmaz a kritikus - elsősorban azokra a szereplőkre irányul, akik a középszerűség tehetetlenségben visszafordíthatatlanul elrontották vagy el fogják rontani az életüket. A magyar rendező úgy teszi a kudarc és az elsekélyesedés érzését még érzékenyebbé a kritikus szerint, hogy egy finoman szürreális világot hoz létre, amely egy pontosan megkoreografált burleszk könnyedségével sodorja magával a nézőt.
A címszerepben Fekete Ernő, Anna Petrovnaként Tóth Ildikó és Szásaként Jordán Adél "szíven ütnek", de a mellékszereplők is kiválóak: erővel játszanak, együtt mozogva mini tablókat formálnak, amelyek Josef Koudelka fotóira emlékezetnek - mutat rá a lap. "Van még egy vendég ebben az Ivanov előadásban. Ez pedig a csehovi színház főszereplője: az idő, amit ritkán érezni olyan tapinthatónak, mint Ascher Tamásnál" - zárta kritikáját a Le Monde.
