| Mácsai Pál fantasztikus vitalitással, energiával színházalapító és társulatépítő egy olyan világban, ahol a kultúra tizedrangú dolognak számit. Minden amit csinál csak elismerésre méltó. Az, hogy néha nem sikerül neki valami, nem olyan nagy baj, hisz ő tudja a legjobban, hogy a sikereknél inkább segítenek a kudarcok - jobb színházat csinálni. |
 |
 |
|
| Csehov Sirályában két olyan szerep van amit, a rendezőnek, s a színészeknek mindenképpen meg kell tudni fejteni. Ha ez nem sikerül, akkor akár a főpróba hetében is el lehet állni a bemutatótól. Mácsai igencsak merészen, de nagyon is céltudatosan osztotta Kerekes Évára Akagyinát. Kerekes, miután kétszeresen is átélte az anyaság örömét, s visszatért a színpadra, szinte minden ráosztott szerepet hibátlanul oldott meg. Nincs abban semmi furcsa, hogy a most 38 esztendő Kerekes Évának a darabban 25 éves fia van. A színésznők valódi kora sohasem akadálya egy szerep megformálásának. A Vígszínház híres, 1956-os Sirályában Ruttkai Éva 29 évesen játszotta Nyinát, ami ugye ma már szinte elképzelhetetlen. Mint ahogy az is, hogy ugyanezen előadásban az Arkagyinát játszó 48 éves Sulyok Máriának, a 38 éves Benkő Gyula játszotta a fiát. Kerekes Évának nem a korával van bajom, hanem egyszerűen azzal, hogy az önmagával eltelt divatos sztárt úgy hozza, mint ahogy azt manapság a kereskedelmi televíziók beszélgetős műsoraiban szokás- egyszerűen csak negédes. Nem tudta megoldani a harmadik felvonásbeli két nagy jelenetet sem: Arkagyina ellentétes érzelmeket váltó hisztérikus drámai kitörését, és a szerelmes színésznő csábító játékát. Mindehhez a színésznő valódi koránnak semmi köze. |
 |
| Kerekes bizonyára nem véletlenül nyilatkozta a Magyar Narancs-ban (2004. augusztus 26.) azt, hogy: "Igazából a színésznőség részét nem tudom felfogni a szerepnek. Nem világos, hogyan fordulhatott át a dolog, hogy lehet az, hogy nem a gyerek van elől, hogy mindennél fontosabb számára a színház. Meg szeretném érteni, mi maradhatott ki ennek a nőnek az életéből, amitől ilyen lett." Az már a rendező és a színésznő titka marad, hogy kinek mi a felelőssége az elmaradt (vagy félreértett) szerepértelmezésben. Mindez azért sem minden tanulság nélküli, mert a Sirály, többnyire a Nyinát alakító színésznők miatt szokott érdektelenné válni. "nem a hírnév, nem a ragyogás a fő, nem az, amiről én ábrándoztam, hanem az, hogy tudjunk tűrni. Tudd viselni a keresztedet, és higgy! Én hiszek, és már nem fáj úgy, és ha hivatásomra gondolok, már nem félek az élettől." - mondja Nyina búcsúzóul. Az a színésznő, aki ezeket a mondatokat nem tudja elmondani, az visszamenőleg is megkérdőjelezi a színpadi létét, azaz kiradírozza magát a néző tudatából. Egyszerűen a színházi kijáratnál még csak emlékfoszlány se lesz! Kár, hogy Hámori Gabriella ezzel a jelenettel nem tudott mit kezdeni. |
 |
| Utólag a néző is lehet okoskodó, de mintha nem is az a Mácsai Pál rendezte volna, aki a Jelenetek egy kivégzésből című darabot. Úgy érezni, hogy nagyon-nagyon igyekezett leegyszerűsíteni mindent, s ettől sok minden nem jött át a rivaldán, színészei pedig unalmassá váltak. Egyedül Dorn, orvos szerepében Gálffí László hozta a csehovi figurát. Széles László olyan volt, mint egy lusta, élhetetlen, kitartott tiszttartó, aki örökösen hunyorog a vidéki napsütéstől. Széles, ha nem találja ki színészi énjét, akkor lassan már nem lesz számára olyan valamire való fővárosi színház ahová tovább álljon. Kosztyaként Czukor Balázs akár jó is lehetett volna - egy egészen más előadásban, egészen más partnerekkel. Fotó: Peti Péter További képek: ppphoto.terasz.hu |
