Örkény vérzivataros játéka a Vígszínházban

Khell Csörsz végre szakított az utóbbi idők dögunalmas, díszletmutatványaival, és valóban Örkény groteszk világát álmodta a színpadra.

Az előadás még el sem kezdődik, de az egykor volt súgólyuk közelébe lerakott néprádióból 2004 decemberének valóságos hírei hallhatók. Mindez több mint jelzésértékű, Marton László rendező nagyon is tudatosan figyelmeztetni akarja a közönséget: tizenöt évvel ezelőtt illúzió volt, hogy a rendszerváltás, a demokrácia létrejöttével nem kell többé abszurd döntéseket hoznunk. Manapság, amikor politikusaink mindennek az ellenkezőjét is lenyilatkozták már, és a hazai társadalmi és politikai élet egészen eszement helyzeteket produkál, hányszor, de hányszor sóhajtunk fel: istenem, ha ezt Örkény megérhette volna! S akiket megérint ez a Marton László-i gondolat és színpadi indítás, értik és érzik is Örkény vérzivataros játékának lényegét.

A Pisti Madách Tragédiájával rokonítható nemcsak szerkezete, fölépítése, hanem látomásai okán is. Az emberi lehetőségek drámája ez is, s ahogy Örkény megjelenítette benne a sorsszerűséget, az ma is ismerősen cseng. Azok, akik 25 évvel ezelőtt látták az ősbemutatót, mámoros csodálattal csüngtek minden kétértelműnek vélt kinyilatkoztatáson, s sokáig idézték azokat. Most a nézők sokkal ritkábban mosolyodnak el ? mosolyuk is fanyarabb, mint annak idején ?, s fájdalmas keserűséggel nyugtázzák: milyen igaza volt már akkor is Örkénynek!

Örkény 1969-ben írta a Pistit; még messze nem volt színpada, de irodalma, legendája annál nagyobb, sokan még megjelenése előtt, szamizdatként olvasták. A Kortársban Molnár Gál Péter hosszú elemzésében többek között így ír róla:

?Egy kispolgári Jézus Krisztus kalandjai a magyar történelem fél évszázadában.(?) Pisti hol gyilkos, hol lemészárolt, hol zsarnok, hol lángra gyullad előtte a csipkebokor. De itt sem a gyilkos-áldozat tükördialektikájának fölcserélhetőségéről van szó. Pistinek nincs igazi jelleme, Pisti csak válaszokból áll. Nem igazi ember, csak a kor tükörképe. Ha emelkedik a társadalom, vele repül, és hajlik a tisztességre, ha pedig süllyed az erkölcs barométere, ugyanolyan könnyedén merül vele.?

Hát, kérem tisztelettel, így van ez ma is.

Gálffi László mint a megannyi Pisti életre hívója a színészi mesterség teljes fegyvertárát felvonultatja. A naiv, bájos rácsodálkozástól kezdve mindent eljátszik. Úgy tűnik, az ő színpadi jelenléte húzza magával a többieket is. Harkányi Endre, Börcsök Enikő, Igó Éva, Lukács Sándor, Fesztbaum Béla, Pindroch Csaba, Szamosi Zsófia szintén értik Örkény groteszk játékát, s ki-ki felmutatja azt a sorsot, amivel nekünk is szembesülnünk és ?küzdve bíznunk? kell.