|
Bármit elhiszünk neki. Ha akarja, gyűlölünk, ha akarja, szeretünk. Mindent tud, mindent ugyanúgy és mégis másképp. Egyformán otthonosan mozog Mikszáth, Kosztolányi, Molnár, Kodolányi világában, Hunyadi Sándor műveiben, Ibsen drámáiban. Játékában az írók által megálmodott figura kel életre. Pályáját elemezni olyan, mintha a magyar filmtörténetet tanulmányoznánk. Ő volt az ország egyik legkeresettebb sztárja, akinek neve önmagában garantálta a sikert. Több mint 150 szerep megformálója, filmművészetünk halhatatlan óriása. Soha nem akart színész lenni, egyszerűen annak született. |
 |
 |
|
| Festő, muzsikus, később jogász szeretett volna lenni. A kiszámíthatatlan véletlen sodorta színpadra. Nemcsak pályakezdése bűbájos mese, de egész életútja hihetetlennek tűnő sikertörténet. Édesapja csizmadiamester, majd a makói pénzügyi igazgatóság hivatalszolgája. Ennek csapásait Páger élete végéig nem tudta elfelejteni: "A festői tehetség már kicsi koromban megnyilatkozott bennem. Anyám és a nővérem az összespórolt pénzükön vettek nekem festéket. A pénzügyi palota udvarán festegettem, de apám felettesei nem nézték jó szemmel, hogy a hivatalszolgának különb kölke van, mint nekik. Folyton heccelték: raquo;Sándor, miért hagyja a fiát festeni? Nem neki való az!laquo; Apám megijedt, hogy veszélyben az állása. Összetörte a festékeimet, széttaposott mindent. Megölték bennem a festőt. Szereztem hegedűt. raquo;Sándor, miért hagyja a fiát hegedülni?laquo; Apám széttörte a hegedűmet. Megölték bennem a muzsikust." A fordulat az első világháború után következett be. Páger édesanyja jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia Színháznál, így tőle hallották, hogy a fiatalember lelkesen látogatja az előadásokat, és szinte minden operettet kívülről tud. Egy haknitársulat tagjai kevesen voltak, így megkérték, ugorjon be az egyik szerepbe. Hamarosan váratlan látogató kereste fel: a székesfehérvári színház titkára, aki Andor Zsigmond igazgató utasítására szerződést kínált neki, méghozzá csábító fizetési feltételekkel. Még ekkor is csak az járt a fejében, hogy rövid ideig "színészkedik", pénzt gyűjt a tanuláshoz. 1919-ben lépett először színpadra, mindenféle képzettség vagy előtanulmány nélkül. Élete végéig ott maradt. Székesfehérvár után Kecskemét, Pécs és Nagyvárad következett, majd 1926-tól a pályakezdés legfontosabb állomása, Szeged. Partnerei közé tartozott Dajka Margit, Bilicsi Tivadar, Jávor Pál, Ajtay Andor, Neményi Lili és Kiss Manyi. Eleinte operettekben játszott (Leányvásár, Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Mágnás Miska), később jobbnál jobb karakterszerepek követték egymást. A szegedi időszak legkedvesebb előadásaként az igazgató, Tarnay Ernő által rendezett Liliomot emlegette, melyben ő játszotta a címszerepet, Pártos Klári Julikát, Bilicsi Hugót, Jávor pedig a rendőrkapitányt. A vidék meghódítása után Budapest következett: előbb az Andrássy úti, később a Belvárosi Színház tagja, de fellépett a Magyar és a Király Színházban, és első számú otthonában, a Vígszínházban. Mindent eljátszott: urat, szolgát, parasztot, orvost, mérnököt, érseket, katonát, pozitív és negatív hősöket, fiatalokat és öregeket A színpadokon zajos sikereket arató fiatalembernek a kamerákra sem kellett sokáig várnia. 1932-ben állt először felvevőgép elé, az Ítél a Balaton című filmben, Csortos Gyula partnereként. Ezt követte a ;Piri mindent tud Dajkával és Kabos Gyulával, melyről később így nyilatkozott: "Óriási bukás volt! Azt hittem, soha többé nem fognak filmezni hívni." Ezt követően megközelítően kétszáz filmben és tévéjátékban nyújtott alakítása őrizte meg utánozhatatlan játékát a mozi szerelmeseinek. A korabeli magyar filmet vagy Páger Antalt szeretni, csaknem ugyanazt jelenti. Jávor Pál mellett talán ő volt az egyetlen férfiszínész, akinek pusztán személyére a rendezők biztos filmsikert tudtak alapozni. |
 |
| Szakonyi Károly: Adáshiba - jelenet a Pesti Színház előadásábol |
| A forgatások egymást érték. Szerepeinek és partnereinek vázlatos áttekintése is kisebb könyvet igényelne. A harmincas-negyvenes évek feledhetetlen alakítása a Köszönöm, hogy elgázolt bárénekese, az Évforduló féltékenység szőtte ármány áldozatául eső férfihőse, az Azúrexpressz tanára, a Beszállásolás katonája, az Eladó birtok hozományvadásza, a Zárt tárgyalás ügyvédje, a Házasság hivatásának élő, tisztes orvosa, valamint Háry János, Dankó Pista és Fráter Lóránd alakjának életre keltése. Gyakori partnerei közé tartozott Bulla Elma, Tolnay Klári, Muráti Lili, Turay Ida, Szeleczky Zita, Szörényi Éva és Jávor Pál, de játszott Sulyok Máriával, Rózsahegyi Kálmánnal, Gózon Gyulával és a vásznon keveset látott Bajor Gizivel is. Az 1939-es évtől újabb szerepkör talál rá Págerre. E filmek népi ihletésűek, társadalmi problémákat feszegetnek, ideológiai tételeket hangoztatnak, az akkori politikai hatalom szócsövévé válnak. A műfaj raquo;legjelesebblaquo; termékei: Bors István, Földindulás, Doktor Kovács István, Őrségváltás. A mesésen ívelő karriert tizenkét évnyi emigráció törte meg. "A sajtó hazudott és fölhasznált! - panaszolta később keserűen. - A jobboldali sajtó akaratom ellenére megvédett, a baloldali félreértett Széket törtem dühömben! A szerepek ritkultak, az újságcikkek pedig raquo;jötteklaquo;. Öles betűk: raquo;Páger Antal fasisztalaquo; - utána icipici kérdőjel. Később már nem volt kérdőjel." Páger, "a legnagyobb magyar színész" 1944-ben, nagy visszhangot keltve hagyta el az országot, majd 1956-ban - mintha csak néhány napja távozott volna - ugyanígy tért vissza. Argentínában hét éven keresztül a Dél-amerikai Magyar Színjátszó Társaság vezető művésze és rendezője volt. Újra belevetette magát a festészetbe, kiállítása nyílt Sao Paolóban. Hazatérésekor a fogadtatás vegyes volt. A közönség egy része alig várta, hogy viszontláthassa a "régi" Págert, megannyi feledhetetlen színházi este hősét, mások kevésbé lelkesen fogadták a nagy visszatérés hírét. Politikai irányultságán, hibáin, "bűnein" még sokáig vitatkoztak, eközben ő csendesen tette a dolgát. Végül győzött a színész. Mindent viszszakapott: a hatalmas játéklehetőségeket kínáló filmszerepeket ugyanúgy, mint a Vígszínház színpadát. Várkonyi, Horvai, Szinetár, valamint a nála jóval fiatalabb Kapás Dezső és Marton László rendezői kezei között ragyogó szerepeket kapott. Hatalmas sikerrel játszotta az Anna Karenina Kareninjét, Ibsen John Gabriel Borkmanját, a Macska a forró tetőn Atyusát, Shaw Szent Johannájának érsekét és természetesen minden színház kedvelt szerzőjét, Molnár Ferencet - A hattyú Albert hercegét, A testőr kritikusát "A Játék a kastélyban Turaijaként vitte tökélyre a szobahang-természetesség, a szalonias stíl, a poentírozás nélküli szellemesség olvatag technikáját. Amit Ruttkai Évával ebben az előadásban csináltak, az a Molnár-színjátszás egyik hazai csúcsteljesítménye" - írta Koltai Tamás. A Vígszínházban töltött évtizedekről két pályatárs mesél. "Fantasztikus színész volt, olyan, akinek a szakmája a kisujjában van - emlékszik Halász Judit. - Furcsán hangzik, ha szakmának nevezzük a színészetet. Pedig az, méghozzá nagyon kemény szakma.; |
 |
| Az essőcsináló - Bulla Elmával |
| Egy-egy filmet le lehet forgatni különösebb szakmai tudás nélkül, de a színpad egészen más. Itt a néző azonnal reagál. Páger úgy forgatta a közönség hangulatát, ahogy akarta. Drámáknál olyan mély érzéseket tudott elővarázsolni a nézőtérről, hogy gyakran előkerültek a zsebkendők is. Máskor járkált fel-alá és a háta mögött egyik kézfejét a másik tenyerébe ütögette. Tapsot akart és az rögtön bejött. Emlékszem, mindig Téni bácsi volt az első, aki előadás előtt bement a színházba. Öt órakor beült a társalgóba, de az is gyakran előfordult, hogy korábban ment le a színpadra. Járkált és gondolkodott. Tarkójára tette a kezét és nagyon mulatságosan, ritmusra mozgatta a karizmait. Rengeteg legenda keringett róla. Tisztában volt magával, képességeivel. Véleményét meg sem próbálta holmi álszeméremmel palástolni. Soha nem csinált titkot abból, hogy magát tartja a legjobbnak, akinek ezért a legnagyobb gázsi jár. Ki is fizették neki. Megérdemelte. Egyik előadás előtt feltűnően zárkózottan üldögélt a társalgóban, teljesen el volt varázsolva, egyetlen szót sem lehetett kihúzni belőle. - raquo;Téni bácsi, mi történt? Valami baj van? - kérdeztem. - Nem, nem Nem. Ma reggel újra láttam Az orvos halálát, és nem tudok szabadulni a hatásom alól.laquo; Komolyan gondolta. Mi magunkban mosolyogtunk, de tudtuk, hogy tökéletesen igaza van. Számomra nagyon sokat jelentett, hogy a pályám kezdetén egy ilyen emberrel találkozhattam. Szerette a fiatalokat, figyelemmel kísérte a munkánkat, de soha nem oktatgatott senkit. Az, amit a színpadon produkált, önmagában felért egy tanulmánnyal. A felesége - Bea néni -, ha nyolcszázszor játszottunk egy darabot, annyiszor végignézte. Várkonyi tréfából raquo;intőkönyvetlaquo; vezetett. Amikor minden stimmelt, megírta: raquo;Téni ma nagyszerű volt. Csillagos ötöst adok a próbára."laquo; Máskor: "Nem tudta a szöveget, tessék szíves lenni otthon foglalkozni Ténikével." Nyolcvanévesen is pontosan úgy jött be a színházba, mint 20-30 évvel korábban. Egyáltalán nem volt olyan érzésünk, hogy alig bírja. Nem egy idős, beteg ember jelent meg estéről estére, hanem raquo;A Págerlaquo;." "Az első nagyobb vígszínházi szerepem egy beugrás volt - meséli Tahi Tóth László. - Az ördög ügyvédje című Thurzó-darab, amelyben ő játszotta a főszerepet. Borzasztóan izgultam. Mi, a fiatal vígszínházi generáció tagjai nagy csodálói voltunk, a mesterünknek tekintettük, lestük a játékát. Mitől kellett ráfigyelni színpadra lépése pillanatától? Hogyan tudott egyszerűen ott lenni, szótlanul, mozdulatlanul érzéseket kifejezni? Ezt a sugárzást próbáltuk eltanulni tőle. Úgy játszott, mintha minden oldalról néznék. Az ő szereplése, megjelenése a színpadon, még engem mint színészt is kizökkentett. Ez a magánéletében zárkózott személyiség itt mindent elmesélt magáról. Figyelni kellett! Azt a hatalmas szakmai tudást, azt a póz nélküli, természetes, egyszerű játékot, az óriási fantáziát, az ötletekből kifogyni képtelen embert. A színész is közönséggé vált mellette. Szerette megviccelni a kollégáit. Egy olasz darabban Tábori Nóra alakította a feleségét, én a fiát. Az egyik jelenetben Tábori a szövegkönyv szerint lekevert neki egy pofont. Már a sokadik előadásnál jártunk, amikor Páger a bizonyos jelenet előtt fehér babot vett a szájába, majd az ütés után úgy köpködte kifelé, mintha a fogai távoznának. Nemcsak a közönség, a színpad is derült. Alig tudtuk folytatni. |
 |
 |
|
| Az öreg somogyvári Rudolf, Páger Antal, Tordy Géza, Halász Juditt | ||
| Ha indulatos karaktert játszott, egyetlen pillanatra sem veszítette el önkontrollját, minden mozdulata, gesztusa tudatos maradt. Szerepeit nem raquo;agyonjátszottalaquo;, hanem kiválasztotta a legfontosabb momentumokat, majd ezeket mesterien felépítette. Nem volt szüksége átélési időre, ha közönség vagy kamera elé állt, azonnal jó volt. Nagyon szeretett engem, ezért nem tudok elfogulatlanul beszélni róla. Csodáltam a tartását, tetszett, ahogyan megőrizte önmagát ezen a nagyon különös pályán. Ahhoz, hogy fiatalon lássa az ember, miként lehetséges ez, szükség van egy példaképre. Számomra ő volt az. Rengeteget kaptam tőle. Ellestem, mennyire lehet szeretni ezt a hivatást. Kell hozzá egyfajta gyermekdedség, amit az ember öreg korára is megőriz. A játék szeretete. Gyönyörű példát állított elém." Filmrendezőink is azonnal lecsaptak a hazatérő művészre. 1957-ben már forgatott. Keleti Mártonnal, Fábri Zoltánnal, Ranódy Lászlóval, Makk Károllyal Egymást érik a közönségsikerek és a szakmai elismerések. Ebben az időszakban készült a Don Juan legutolsó kalandja Várkonyival, a Merénylet Bástival és Majorral, a Mici néni két élete Kiss Manyival Múlhatatlan alakítás a Noszty fiú Tóth Mihálya, a Katonazene öreg Riedl ezredese, a Húsz óra hirtelen haragú, indulatos tsz-elnöke - melyért Velencében elnyerte a Cinema Nuovo díját - és a Pacsirta Valkay Ákosa. A Kosztolányi-regény feldolgozása, Ranódy rendezésében hatalmas filmsiker lett. Páger 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját nyerte el (megosztva Saro Urzival), majd a következő évben - Tolnayval együtt - a magyar filmkritikusok díját is átvehette. "A Hattyúdalban és több televíziós produkcióban is dolgoztunk együtt - emlékszik közös munkáikra pályatársa, Bodrogi Gyula. - Szerettem, tiszteltem, mert környezetét mindig, mindenhol lenyűgözte. Ezerféle szerepét ugyanaz az ember alakította. Nem ő volt más, hanem a figura. A régi amerikai, angol vagy francia színészekhez tudnám hasonlítani, akik kialakították saját egyéniségüket, majd erre építkeztek életük végéig. Filmbéli alakításait érdemes tanulmányozni. Mindegyikben más, mégis ő. A feladat, a figura belülről változtatta meg. Nem játszotta könnyeden a könnyed darabot és nehezen a drámát, az egyiken mégis nevettem, a másikon meghatódtam, zokogtam, félelmetesen gyűlöltem vagy szerettem. Minden alakítását végig kellett nézni. Az unalmas filmet, a szörnyű darabot, sőt, azt is, amiben nem volt jó. A lényeg, hogy ő szerepelt benne, mindegy, mit játszott, szerettem nézni, ahogyan csinálta. Előfordult, hogy nem hallottam, amit mond, de a mozdulataiból, tekintetéből, gesztusaiból, hanghordozásából tökéletesen értettem, amit játszik. Kitűnő, érces, fanyar humora volt. raquo;Citromkomikusnaklaquo; neveztük. Mindenki emlékszik furcsa, rekedtes hangjára. Egyik alkalommal - a Charley nénjét játszottuk a Városmajori Színpadon - bejött az öltözőbe és kétségbeesett arcot vágva közölte: raquo;Nem tudom, mi lesz! Berekedtem!laquo;" Fűre lépni szabad, Elveszett paradicsom, Két történet a félmúltból, televíziós filmek A közös forgatásokról Makk Károlyt kérdeztem: "Miután #8217;56 nyarán hazatért, gyorsan egymásra találtunk. Eleinte elég nagy távolságot éreztem közöttünk, hiszen én még gyerek voltam, amikor ő már óriási színész. Ez a távolság hamar eltűnt, majd a későbbiekben szoros baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. |
 |
| Hárman a padon - Bilicsi Tivadarral |
 |
| Az ördög ügyvédje - Halász Judittal |
| Pontosan, igényes, kiváló kollégára emlékszem, de volt egy kis távolság közte és a többiek között. Nem arra utalok, hogy a képességeiből adódó különleges pozícióját érzékeltette, hanem volt egy bizonyos pont, amit nem lépett át és én ezt kifejezetten szerettem benne. Komoly önfegyelemmel rendelkezett. Szervezett, a szakmájának alárendelt életformát folytatott. A negyvenes években több olyan filmben játszott, melyet ő sugallt, neki írták a szerepeket. Racionális karakter, sokoldalú művész volt. Szerencsés keveréke a komolyságnak, a tartalmasságnak és annak a színészi talentumnak, amely a játékot, időnként a mókát keverte egymással. Szeretett előre felkészülni - már előző nap foglalkozott a szövegével, elképzelése volt a szerepről -, ugyanakkor hihetetlenül rugalmasnak bizonyult. Lelkesedéssel és ambícióval fogadta az észrevételeket, instrukciókat. Az Elveszett paradicsom című filmben kicsi, de nagyon fontos szerepet játszott. Az eredeti Sarkadi-darabban az apa végigkíséri a fiatalok sorsát. A filmben ezt szándékosan elvettük a szerelmespártól és azáltal, hogy Páger viszonylag korán kilépett a történetből, mérhetetlen súlya volt: a hiány öröksége, amit otthagyott. Elképesztő színészi ösztön kellett ahhoz, hogy tudja, mennyivel erősebben kell megrajzolni az apa alakját. Őszintén szólva, bármit csináltunk együtt, mindenben, a legapróbb dologban is egészen kiemelkedőnek tartottam." 1927. július 23-án régi ismerős látogatott a szegedi színházba. Éppen errefelé "újságíróskodott", amikor az ifjú Páger volt a társulat népszerű táncoskomikusa. A rövidesen megjelenő kritika a darab címét kapta: Zebra. "Páger Antal vezetett a rakoncátlan pajzánságban. Elragadó volt, mint ember, mint színész. E sorok írója latinra és magyarra tanította őt annak idején Makón, de akkor nem is sejtette, hogy a Páger gyerek ilyen kitűnő művész lesz" - olvashatjuk Juhász Gyula tollából. A költő talán azt sem sejtette, hogy a "Páger gyerek" neve egyszer még átírja Magyarország filmtörténetét. <> |
