A Pál utcai fiúk

?Nemecsek Emma én vagyok" ? sejteti Molnár Flaubert-rel mondva.
Heti tárcáiban feltünedeznek gimnazistakori emlékfoszlányai. Reismann tanár úr című elbeszélésében szerepel a diákok között egy Csónakos nevű fiú (Budapesti Napló, 1898. április 10.)

Gimnazista korának emléke megjelenik a Két krajcárért füge című elbeszélésében is (Budapesti Napló, 1902. szeptember 6.) A diák Járóka Sándor vaslapátra kap pénzt. Helyette vajas zsömlét vásárol a pedellus feleségétől. Felelősségre vonja ezért az apja.

Rupp Kornél (1865-1900) premontrei szerzetestanár, 1893-ban kilépett a rendből, a következő évtől a református gimnáziumban Molnár Ferenc tanára. Ugyanennek az évnek január elsejével megindítja a Tanulók Lapja hetente megjelenő diákújságot. A 21. számtól a IX. Imre-utczát, ahol a szerkesztőség-kiadóhivatal van, átkeresztelik Lónyai-utczára. Ebben az utcában jár az ifjú író gimnáziumba. Itt adja közre Rupp tanár Neumann Ferencz első tudósításait az önképzőköri ülésekről. És folytatásokban ide írja hétről-hétre a vörös ingesek és a Boka vezette grundbeliek háborúskodását.

Az OszK kézirattár, nyomdai szerződései között található szerződés szerint a Franklin kiadó örök áron 1000 korona tiszteletdíjért megvásárolja A Pál utcai fiúkat (1907). A Franklin meggazdagszik rajta.
1927-ben Pásztor Bertalan nyugalmazott városi tanácsos még őrzi azt a Kötelezvényt, amit a Lónyai-utcai reformárus gimnázium öt tanulója aláírt. Pollák (Pásztor) Berczi, Koréh Tatay Endre, Neumann Ferenc, Róth Samu, Ligenfeld Miklós 1895. június 22-i dátummal becsületszavukat adják, hogy ?amennyiben lehetséges" 1905. júniusában megtartják a tízéves találkozójukat.

A Pál utcai fiúk asztaltársasága a József körúti Brandl vendéglőben gyűlésezett. Rágták az irodalmi gitett, nehogy kiszáradjon. Csupán az utolsó Pál utcai fiú, Ágoston Dezső vetett végett találkozóiknak. (Akkor ugyan jelentkezett egy Józsika-Jezsek nevezetű szédelgő, aki a tanútlanul maradt városban túlélő regényalakként szélhámoskodott az Úttörő áruházban, regéket adva elő csekély anyagi juttatások ellenében, mintha a regény lapjairól maradt volna vissza.)

Lakner Artur (1893-1944) a Royal Orfeumnál és a Tabarin mulatóban próbálkozott, majd a Royal Apolló mozi igazgatójaként a némafilmek feliratait megfogalmazva lett író. 1925-től működtette Gyermekszínházát. A Gestapo letartóztatta, sosem tért vissza.

Hevesi Sándor amíg a Nemzeti igazgatója volt: sosem játszatta Molnárt. Mihelyt kirugták: dramatizálta ifjúsági regényét. Előbb a Magyar Színházat hirdetik a bemutató helyszínéül, időközben Ben Blumenthal megvásárolja a Royal Orfeumot, megnyitják a Víg kamaraszínházaként. Augusztus 20-án Hevesi megkezd próbálni a Vígszínházban. A Royal Színház nyitó eladása Hevesi Molnár-dramatizálása (1936. október 12). Nemecsek: Dán Etelka, apja, az öreg józsefvárosi szabó: Bihari József.

Hevesi Sándor dramatizálását azután átdolgozta az erdőmérnök és gyermekszínházas Palotay István (1907- 1972). F. Lakner Livia (1919-1996) rendezésében (új betanulásban) előadták a Fővárosi Operettszínházban 1946. április 11-én. Így szólt az előadásban indulójuk:

A Pál utcai gárda a mi kis csapatunk,
Ha bármi lesz a sorsunk, mi együtt maradunk.
A grundon vígan élünk, a grund a mi hazánk,
Mi semmitől se félünk, ha bármi vár reánk.
A célunk mindig tiszta, csak az egyenes út,
Ezért, ha kell, meghalnak
A Pál utcai fiúk.