Paradicsomi állapotok Gergye Krisztiánnal

Színpad

GK Impersonators (not just dance company)
Gergye Krisztián Társulata:
mindenhol jó, de legjobb a paradicsomban
(kortárs tánc - rituálé)

Szereplők:
Ágens - ének
Tárnok Marianna
Domokos Flóra
Duda Éva
Báder Nikoletta
Gresó Nikoletta
Négyesi Móni
Gergye Krisztián
Szász Dániel
Zambrzycki Ádám
Alkotótárs/ látvány/ interaktív képinstalláció - Retina: Tasnádi József
Jelmez: Béres Móni
Zenei montázs, fényterv, testfestés: GK
Hang: Boudny Ferenc
produkciós asszisztens: Bajzák Anna

Koreográfia/ rendezés: Gergye Krisztián

Időpont: 2006. október 3-án 19h
Helyszín: Nemzeti Táncszínház Színházterem

Támogatók:
NKÖM,NKA - Táncművészeti Kollégium, Budapest Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány, Aulea Alapítvány, Mu Színház
Technikai Támogatók: AV-CONTROLL / ARTIFEX 2005

"Azt képzelem álmodnak engem, s az álmaimat is. Álmaim szereplői éberek. Helyettem cselekszenek. Én alszom. Nem mozdulok. Melyik hős képes elhinni magáról, hogy ő az? Hogy ő ébresztheti fel Istent?" (gk)
(.) mámoros paradicsomi lubickolás, ütések, ölelések, egymásba hatolások, szorítások, elengedések, elválások testköltészete az Édenkert kései sugarai alatt.(.)
(.) Az eleven agyagszobrok szüntelen fölverik a padozat porát, az vastagon belepi az arcukat, testüket, s porfelhőbe burkolja a játékot. A testek képe, összjátéka, a foszlott-átvérzett-szétmállott ruhák, a pazar koreográfia, a hangzó effektusok s a történések szürreálisba hajló víziója gazdag asszociációs mezőt nyit az értelmezéshez: mozgásban mutat meg egy intenzíven zajló folyamatot, amint élő testek porrá oszlanak, ill. a porból, sárból élőlényekké gyúródnak össze. (.)
(.) az előadás egybefüggő, intenzív képzuhatag; a mozgások ritmusa precízen kidolgozott, a szólók, párosok, az együttes játék bonyolult szerkezete rabul ejt, mert egyszerre közvetíti a rendet, a gyönyört és a széthullás poézisét.Kovács Dezső: A paradicsom pora (Színház ATP Különkiadvány 2006. április)

"Azt képzelem, a nagy Alkotó alszik. Folyamatosan, öröktől fogva. Nem mindig álmodik, és nem mindig álmodik mélyen. Néha hallgat, egyenletesen lüktető mellkassal, zárt szájjal, enyhe szuszogással. A szereplők csendben várják, mikor kezdődik újra az Álom, és kinek a története folytatódik?
Azt képzelem, hogy álmodnak engem, és álmodják az álmaimat is. Álmaim szereplői éberek. Helyettem cselekszenek. Én alszom. Nem mozdulok. Álmaim szerelmei vadak. Karmolják szemhéjamat, nyílását remélik. Álmaim rémei szelídek, gyengéden harapnak. Csontig. Tudják, simításuk elég, hogy felébredjek, de nem merik megtenni. Alszom. Álmaim Anyja ringattatja magát, velem. Már rég nem vett levegőt, öle gyanúsan termékeny, velem. Álmaim Apja a falnak beszélve fordul, majdnem mindig el. Nem néz a szemembe. Magában van.
Alakok halnak el, mikor az álmos félbeszakadnak. A főszereplő elveszti erejét. Megérkezett? Nem kell tovább. Egy másik hős érkezik, egy másik én. Új álom születik, bár az Álmodó marad. Hogy mi a Hősök célja? Megpihenhetnek-e egy percre is? Hibáztathatják- e az Álmodót a néma, sötét üresjáratokért, mikor se kép, se történet, se feladat? Még várakozás sem, csak nemlét és a semmi. Hibáztathatják-e az Alkotót, ha nem figyel, és tudhatnak- e arról, amikor figyel? Tudhatnak-e a létezéséről? És vajon a Nagy Alkotó tud-e a saját létezéséről? A Hősök célja felébreszteni az Álmodót. Megszüntetni a mesét. A történetet befejezni nem elég, újat kezdeni könnyebb. Lehet-e éberebb egy álom, mint álmodója? Melyik hős képes elhinni magáról, hogy Ő az? Hogy Ő ébresztheti fel Istent." (Gergye Krisztián)