| 2003. március 15. szombat, 15.30 Helyszín: Cirko-gejzír mozi, Budapest, V. Balassi Bálint u. 15-17.
A filmet bevezeti Dr. Kovács Ilona francia irodalomtörténész Párizs, a nők városa (Paris Was a Woman) A XX. század huszas-harmincas éveiben Párizsban hemzsegtek az emigránsok. Ezeknek számottevő százaléka művésznek mondta magát, vagy legalábbis szívesen dörgölődzött művészekhez, ha a pénze is megvolt hozzá. Az angol és főként az amerikai irodalom történetének jeles legendái közé tartozik a párizsi emigráció korszaka, hiszen a rendhagyó, kísérletező művészetfelfogásuk vagy nemkülönben rendhagyó, kísérletező szexualitásuk miatt hazájukban mellőzöttek hitük szerint francia ég alatt végre szabadon élhettek. |
 |
 |
|
| Sylvia Beach | Beach és Joyce a könyvesbolt előtt | |
| A könyvtár és könyvesbolt még könyvkiadásra is vállalkozott: itt jelent meg James Joyce sok kiadó által visszautasított Ulyssese 1922-ben, és a boltban olyan betiltott könyvek is hozzáférhetők voltak mint a Lady Chatterley szeretője D. H. Lawrence-től. Persze, amint ez sejthető, anyagilag mindezek a missziók nem virágoztatták fel a céget, de népszerűsége olyan nagy volt, hogy a könyvesbolt életbentartására létrejött Les Amis de Shakespeare and Company társasághoz jeles francia írók - Gide és Valéry - is csatlakoztak. A háború miatt Sylvia Beach 1941-ben zárta be a boltot, és nem is nyitotta újra meg 1945 után sem. |
A párizsi amerikaiak azonban főként Gertrude Stein Rue de Fleurs-i lakásában csoportosultak. Stein kisasszony felső középosztálybeli, meglehetősen tehetős amerikai családba született, és már gyermekkorát is Bécsben és Párizsban töltötte. pszichológiát tanult a Radcliffe College-ban, majd bátyjával, Leoval - aki később művészetkritikus lett - Párizsban telepedett le, és már a kezdetektől szívesen vásárolták - vagy a festőktől ajándékba kapták az akkor még megvetett kubisták - Matisse, Braque, Picasso - képeit. Miss Steint - aki Hemingwayt maga vezette rá az új írás módjára - irodalmi kubistának tartották bírálói, olvasói meg éppenséggel nem nagyon akadtak. "Magamnak írok és idegeneknek" - szögezte le, és ennél aligha van az íráshoz bölcsebb hozzáállás. A hírnév az 1933-ban írt Alice B. Toklas önéletrajza - amely valójában az 1912 óta vele élő partnernője szempontjából írt G. S. önéletrajz - érte el, a kiváltott érdeklődés olyan nagynak bizonyult, hogy a könyv amerikai kiadása nem kevés pénzt is hozott. Amerikai diadalútja után - harminc éve múltán tért akkor először vissza hazájába - meg kellett válnia a Rue de Fleurs-i lakásától, majd hamarosan vidékre költözött, hiszen zsidó származása miatt Párizsban nem volt biztonságban. A háború alatt olyan nehéz anyagi helyzetbe került, hogy kénytelen volt képgyűjteményéből néhány festményt elkótyavetyélni. 1946-ban halt meg. |
 |
| Nathalie Barney és partnernője, Romaine Brooks |
| A művészek már csak olyanok, hogy találkoznak és beszélgetnek szakadásig. A szalonélet koronázatlan királynőjének nem is Gertrude Stein, hanem egy másik leszbikus amerikai örökösnő, Nathalie Clifford Barney, a "l'Amazone" számított. Ő Steinnel ellentétben nem festményeket, hanem embereket gyűjtött, és életművészetre specializálta magát. A Rue Jacob alatt lévő kis tuszkulánumába kacagó gerlék és japán - mások szerint kínai - cselédek fogadták a vendégeket, de csakis péntekenként. Jelen volt mindenki, aki számított, pl. Gertrude Stein római szenátorhoz illő arcélével vagy maga Colette, a francia írónő, aki nem korlátozta egyetlen nemre szexuális vonzereje próbálgatását. Szemtanúk szerint ahogyan az idő telt és a hangulat fokozódott, pezsgőtől és irodalomtól felhevült lányok táncoltak egymással a nagyszalonban. Rajtuk kívül még számos nő működött az akkori Párizsban - Gisele Freund, Janet Flanner, Djuna Barnes, Olive Schreiner etc. - a művészetcsinálás gőzétől megszédülve, egy szabadabb világot keresve. Róluk szól a Cirkogejzírben szombaton vetítendő film. |
