PAYER IMRE - műKE(D)Dvelő - költői kérdések (A MU. SZÍNHÁZBAN)

január 27., 18:00

vendég: Payer Imre
beszélgetőtárs: Képes Gábor

Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.
Kezdési időpont 18:00 óra

Payer Imre

Payer Imre

Odüsszeusz körkörös utazása

utazásom folyvást ismétlődik
ithaka szertefoszlott, szökőár
lepte el. újra meg újra csévélt
kirkék, küklopszok
morajló technoblabla
borszínű hullám, olajtócsafolt
felett vákuumként húz, lebeg.
hajléktalan szó, újra és újra
visszatérő szirénmorajlás
összetört tükörben.

Tóth Krisztina

   Tóth Krisztina
   
   beszélgetőtárs: G. István László
   
   
   Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.
   Kezdési időpont 18:00 óra
   
   
   TÓTH KRISZTINA
   Ikrek helycseréje
   
   
   Mint ikrek helycseréje a gondosan
   szerkesztett filmben, ahol éjszaka
   ketten ölelnek mást, külön-külön,
   és a sötétben elég egy pillanat, hogy új
   értelmet kapjon minden: az asztalon
   talált papíron így olvastam én is
   megvakulásnak a megalkuvást -
   
   Hetekkel később a sötét szobában
   telefonáltam ( a szereplők akkorra már
   saját párjuk mellett aludtak újra) és
   szidtam neked a filmet, hogy ne kelljen
   másról beszélni. Én élveztem, felelted,
   de így hangzott: én elvesztem, akárha
   az egyik iker suttogná virradatkor.
   
   

   Tóth Krisztina: 1967-ban született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán. Első kötete, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmaztak, 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. 1990-92-ben ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban, ezalatt főleg kortárs francia költészetet fordított.1992-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1996-ban az általa válogatott és szerkesztett Látogatás című kortárs francia költészeti antológia. 1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor jutalmat, valamint-műfordításaiért- Zoltán Attila díjat kapott, 2000-ben pedig József Attila díjat. 1997-es Az árnyékember című kötetét követően 2001-ben Porhó címmel a Magvető Könyvkiadó jelentette meg új és válogatott verseit, amelyet ugyanebben az évben Vas István díjjal ismertek el. * A költőnő képét Schumy Csaba fotóművész készítette.
   
        A PROGRAM INGYENES!
   
   *
   
   Tóth Krisztina a teraszon
   trinapló 2002. 02. 25 - 03. 02.
   Harangi Andrea: Tóth Krisztina szemináriuma
   Vacsora előtt arra gondolok, jó lenne most Tóth Krisztinát olvasni. A Porhót otthon felejtettem, a fejemben kutatok. #8220;... az ólomüveg, tudod, az ebédlő / és a nappali közt, azt ugye meghagytátok?"
   

   2003. októberétől minden második kedd teljék ennek jegyében! Helyszín legyen egy pici utca pici színháza, a MU. Egy elveszett világ emléke.

   Ide várunk mindenkit szeretettel, kiváló költők beszélgetéssel egybekötött felolvasóestjére.

   2003. októberi programtervezet
   
   
   október 7., 18:00      Mézes Gergely       beszélgetőtárs: Vincze Ferenc
   
   október 21., 18:00 Lárai Eszter beszélgetőtárs: Borsos Roland
   
   Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.
   Kezdési időpont 18:00 óra
   
   

   Lárai Eszter
   
   
   Röviden bemutatkoznék. A budapesti József Attila gimnázium után tanulmányaimat a szegedi JATE matematika szakán végeztem el. 1989-ben az Egyesült Államokba utaztam nyelvtanulás céljából. A tervezett egy évből hét év lett, mert időközben férjhez mentem, majd elváltam. 1996 óta itthon tanításból éldegélek.
   
   Hazatértem óta foglalkozom komolyabban versírással. 1998 óta többek között a Parnasszusban, Hitelben, Magyar Naplóban, ÉS-ben, Somogyban, Új Holnapban, Napútban, Pannon Tükörben, Dunatükörben, Tisztásban és a Kötéltánc című antológiában publikáltam. Tavaly jelent meg IDŐ-GETTÓ című verseskötetem a Nagy Lajos Alapítvány pályázatát elnyerve.
   
   Lassacskán készülget a második kötetem.
   
   

Mézes Gergely: Önélet
   
   1978-ban születtem Győrött. Az irodalommal már gimnazista éveim alatt foglalkoztam, egyrészt, mint töknaiv olvasó, másrészt az éppen alakuló rockbandánk egykor frappánsnak tűnő dalszövegei kapcsán. 1997-ben, az érettségit követően, a József Attila Tudományegyetemen tanultam tovább, történelem szakon. A nagy távolság és a találkozás nehézségei miatt a zenekar feloszlott, de tovább írtam különféle szövegeket, melyekből 1998-ban négy vers meg is jelent a győri Műhely című folyóiratban. 1999-ben az ELTE történelem-magyar szakán folytattam tanulmányaimat, és jelenleg, mint végzős, tanítási gyakorlatomat töltöm egy pesti gimnáziumban.
   Versek, novellák eddig a Műhely, az Ezredvég, a Somogy és a Tisztás folyóiratokban, valamint a Kötéltánc antológiában jelentek meg. Az egyetem alatt több újságnak dolgoztam, köztük az egyetemi lapnak, ahol másfél évig garázdálkodhattam az irodalmi rovat szerkesztőjeként. Az utóbbi években szabadúszó újságíróként dolgozom, többségében a Magyar Nemzet Kultúra rovatának és a Kapu folyóiratnak küldök cikkeket.
   A versek mellett most fejezem be első regényemet, ami egyfajta összegzése lehet a rendszerváltozást gyerekként átélő korosztály groteszk útkeresésének.
   
   *
   
   (Meg az egyéb:
   
   Mer a zsuzsa életrajzot kért, én meg igyekszem ilyet írni mer az életrajz olyan mint a standolás, mintha egy picit záróra lenne, és kitöltjük és visszatöltjük, hogy lássuk mennyi maradt, volt e rajta elég haszon, mer az életrajzba#8217; számolni kell az éveket, összeadhatóvá kell tenni a dolgokat, ahogy apám mondta tegyél bele fiam mindent amitől szép leszel mások szemében, de én meg lerohadok az ilyen életrajzból kilépett pofáktól, akik szigorúan a jobb oldalon eregetik a nőjüket, akik 3 másodperc alatt százon vannak, mégis egy ilyen alak jelenik meg a lelki szemei előtt mindenkinek, attól amit most a fentiekben összehordtam, de ezt a zsuzsa is tudja, meg a csajom is, szerintem apám is tudta, mégis ilyet írtam először, mert nem bízok magamban, mert olyan zavaros úgyis minden, hogy nyugodtan mondhatom azt, hogy magam, de kizárólag csak magam számára egy megbízhatatlan alak vagyok, aki elkésik, elhalaszt, tologat, lefelejt dolgokat (na persze megint mások szerint nem csak magam számára vagyok megbízhatatlan, amúgy róluk nyugodtan bevallhatom, hogy - természetesen - a barátaim -, és ez szintén rendben van, mert a barát attól barát sokszor, hogy lehet vele szemétkedni, szóval a barátokkal már csak ez van#8230;
   
   Ezért aztán könnyen barátkozom, meg ilyenek, anyám azt mondja ezt tőle örököltem, meg azt is, hogy bizalmatlanok vagyunk az életrajzokkal szemben, mert az összeadható dolgokon túl úgyis minden másképp van, de azért, beletettem sok szép adatot is, hogy terepszínű kényszerzubbonyt húzzak rá, aztán mégsem lett életrajz, de talán nem is baj, mert ugye a leglényegesebb dolgok abból úgyis mindig kimaradnak.)