Németh Antal 1941-ben egyszerre két előadás hozott létre: egyik estén Jávor Pál végigjátszotta a teljes szöveget, másik estén a fiatal Peert Apáthi Imre, a vándorlás végén hazavergődő öreget Lehotay Árpád játszotta. Peter Stein a Schaubühnében (1971) megnyolcszorozta Peer Gyntöt: Heinrich Giskes volt a falusi Peer, Michael König a Hegyek Ura, Wolf Redl az Aaset halálba mesélő Peer és a hárem Prófétája, Dieter Laser a hajótulajdonos, Werner Rehm járt vendégként az őrültekházában és Bruno Ganz volt a Trollok közé vetődött, valamint a záró felvonás Peerje.
Fotó: Domaniczky Tivadar
Mindezek érdekes megközelítések. Peer Gynt azonban valamennyi ellentmondásával együtt egyetlen ember. Gyabronka József Peer Gyntje nem önmaga akar lenni. Ellenkezőleg: folyamatosan önmaga elől menekül. Minden kapcsolat, kötelezettség, elkötelezettség, realitás nélkül önnön képzelgéseibe menekül a valóság elől. Gyabronka nem fiatalítja magát. Gyabronka nem öregszik. Látszólag föl sem izgatja, meg sem rendíti egyik kalandja sem, tárgyilagosan kezeli álmait és ábrándjait. A színész önmaga marad. Vállalja önmagában megkeresni Peer Gynt színeit, de nem ölti magára Peer szerepeit. Némi színházi kedvezmény a mutatványosságnak, hogy Benedek Mari jelmezt váltat vele. A marokkói képben fehér öltönyben feszít. A sivatagiban meztelen lábujjain ékköves gyűrűket visel.
A magyar előadások Aase halálának hatásos és megríkató jelenetével bevégeztettek. Onnantól kezdetét vette a vég nélküli filozófia meg szóözön.
Ambrus Mária Senger Mici Arizona Orfeumának süllyesztő-liftje helyére egy görgős csapágyakon forgatható, padlódeszkákból álló szobakört helyezett a játéktér középpontjába. Ha Peer helyet változtat, új kalandra indul, vagy menekül, egy helyben jár, a szobaparketta forog alatta. Nem ő megy. Csak forog a világ. Virtuálisan. Úgy tetszik: Peer csupán képzeletben járja körben a nagyvilágot, odahaza maradtan öregszik meg és csak álmai elevenednek meg a lakásban. A játéktér fölött színes neoncsövekből kör alakú csillár változó fényekkel.
Nem mellékes: Zsótér Kamrabeli Csongor úrfija is egy ivó asztala mellett teszi meg világvándorlását.
A színházak elcsábultak Ibsen szövegének ajánlatától: mennyi helyszín, mennyi különleges jelmez, látvány, valóságos revü. Miközben megvalósították a helyszínek szemnek szóló változásait: egyre mélyebben süppedtek a tarthatatlan unalomba. A látvány elvont a költészetről, az előadás sosem akart véget érni. A mostani helyben járó Peer is időigényes este (két szünettel fél tizenegyig tart).
Revülépcső vezet a térbe, gúnyosan utalva a toprongyos hely mulató-múltjára, de gyakran használják a szereplők a szín mélyéről nyíló férfi és női vécét. Hol vérző kezükre vizet bugyogtatnak, hol bezárkóznak, máskor kulcslyukon leselkednek, vagy csak egyszerűen nyitva hagyják az ajtót, hogy Ibsen Henrik Peer Gyntjének hátterében, egy Alföldi kerámiagyárban készült férfivizeldét lásson a néző, igazolva a régi színházi bölcsességet, hogy egy földre tett kockacukron is lehet színházat játszani. Csak színész kell hozzá. És - úgy látszik ? rendező is. A nyafogó színházi pénzkidobás idején az albérletből albérletbe járó Krétakör szegény színházában igen gazdag színház látható.
A minimál-színháznak billogozott előadás két fő forrása a passiójáték, valamint a gyermekjátékok. Átélt és hiteles fenyőfát, valamint kapubálványt játszik Nagy Zsolt és Péterfy Borbála. Péterfy korcsolyával a lábán szarvasbak az előadás elején (és igazán nem hiányoznak a kasírozott színházi sziklák, amikor a klozet ajtóban a menyasszonyi koszorúval fején Peer beleülteti az ölébe, és részegen megkettyinti). Katona László igen jó béka. És a társulat nagy része őszintén viselkedik pingvinként. Ez nem egy eszement modernista színi vagány eredetieskedése. Ellenkezőleg: visszanyúlás az eredetekhez. A csiksomlyói passióban ugyanúgy ember játszotta fák a szenvedéstörténet kórusa, mint ahogy a középkori színházat tudatos felélesztő Dürrenmatt Az öreg hölgy?ben színészekkel játszatja el a gülleni erdőt a két kivénült szerelmes párjelenetéhez.
Vati Tamás szűkszavú minimál mozgásokat kínált a színészeknek. Nagyon Zsótérhoz illő koreográfus. Megjelenítteti a pingvinek mozgását, a fák hajladozását, de kicsit mindig többet ad a kértnél: a pingvinek vidáman csapkodnak plasztik kabátujjukkal, a fák kacéran egymásra sunyítanak. A gyermetegen játékos mozdulatok a gyermeki belefeledkezéssel játszó gyermeki lelkű színészekkel (a mélyben titkoltan infantilis rendező felügyelete alatt) bájjal és humorral hatja át a játékot. És nemcsak azokat a havasi jeleneteket, amiket népiesch bájjal szokás előadni, hanem a komorakat is, a komikusan hórihorgas Soványt (Katona László), a feladatát némileg sértetten bevégezni akaró Gomböntőt (Rába Roland), aki átváltozó művész Fregoliként hol kalap alá rejtett sunyi tekintettel mulya falubeli vőlegény, hol tüllökbe öltöztetett groteszk Zöldruhás lány, hol Begriffenfeld a bolondokházából, angol utazó Master Cotton a tengeri úton, de mintha mindegyik megtestesülése a Gomböntőhöz vezetne: méregeti Peert és elvesztését számolgatja.
Aase ?anyó" hagyományosan sopánkodó népi néni. Csákányi Eszter sorolja ugyan szentenciáit, de már nem reméli, hogy litániájának foganatja lesz. Sima, rőt ruhában inkább anyaszimbólum, mint parasztasszony. Turnűrként tyúktollakat hord hátulján, anyai kotlósként. Szembefordulva a közönségnek
szorosan egymás mellett Peerrel, higgadtan perelnek. Kifáradtan az örökös ismétlésektől. Halála után is feltűnik hol itt, hol ott, figyelmével kíséri fia viszontagságait. Kettejük összeforrottsága kárpótlás a megtakarított pityeregtető jelenetekért.
Az együttes játék finom hálózattal összeköti egymással a szereplőket. Olyan bonyolult színpadi szerkezetben, mintha kifeszített kötélen egyensúlyozna egyszerre nyolc kötéltáncos. A bravúr veszedelme, hogy a legparányibb elbizonytalanodás megszakítja az egymásközti áramköröket. Ilyenkor a nézők is kikapcsolnak. Igen érzékeny összjáték. Nemcsak végszavakra, fizikai cselekvésekre kell ügyelniük. A megszakítatlan, rejtett kapcsolat gerjeszti az előadás feszültségét, humorát és báját. Minden egyes szereplő kap magánszámot. Legfőbb azonban az egymás tekintetébe kapaszkodó, egymás lélegzetét, ritmusszámát folytató összetartozás. Nagy Zsolt Dovre király Szabó C. Mária sokat tudó, a színésszel együtt lélegző maszkjában. Hajószakácsként páros úszást küzdenek a forgón Gyabronkával, és a háborgó tengerből kikapaszkodó, majd ismét elmerülő fuldoklása bravúros magánszám. Meztelen köztéri szoborként hever az emelvényen az Arizona bronzembereként.
Áprily Lajos fordításából megőrizve a megőrzendőket Kúnos László fordításából Rakovszky Zsuzsa érzékeny, nagy erejű, modern szöveget hozott létre.
Tallér Zsófia kísérőzenéjének elsődleges jelentősége abban áll, hogy nem Eduard Grieg megszokott és érzelgősségre csábító szvitjét használják. Sárosdi Lilla Solvejg dalában nem a rokkája mellett fájdalmasan várakozó Pénelopét, hanem a sorsát és szerelmét vállaló egyenrangú nőt érzékíti meg, németesen kemény előadói modorban. Láng Annamária Anitrája is minden romantikától megfosztott, elszánt, markecoló prostituált. Tánca elomló csábításnál keményebb, föltüzelő egzotikum.
A 138 éves drámai költemény hazaérkezett a mai színházba.
Szerző: M.G.P.
