Philip Morris Magyar Balettdíj

-Éljen a tánc! - kezdte laudációját a zsűri elnöke, Seregi László (fotó). Seregit a balett kedvelőinek nem kell bemutatni, a Kossuth díjas Érdemes művész koreográfiái közül nem egy (Makrancos Kata, Rómeó és Júlia) ma már klasszikusnak számít.
A Művészeti Tanács tagjai sem kisebb nevek: Eszenyi Enikő, Jancsó Miklós és Presser Gábor képviseli a szűk balett-szakmán kívüli értékelést, míg magát a szakterületet, a négy nagyobb balett-társulatot (az Operaházat, valamint a Győri, Szegedi és a Pécsi Balettet) Metzger Márta, Hajzer Gábor, Kiss János és Pataki András reprezentálja. "Nagy felelősség ez a munka: évente csak egy díjat adhatunk át, illetve 1994 óta kettőt, hisz azóta van Junior-díjasunk is: a Bimbó díjas, ahogy mi magunk között szeretetteljesen hívjuk.
Felelősség a döntés, mert nem mindegy, hogy egy díjat pályájának melyik pontján kap meg egy táncos. A fiataloknak talán még fontosabb a kitüntetés, mert valósággal szárnyakat kaphatnak és repülnek tőle" - mondja a munkáról az elnök. És úgy tűnik, eddig még nem tévedtek. A Philip Morris cég több mint negyven éve támogatja a művészeteket, a balettot tizedik alkalommal.
Tíz év - kerek szám, ideje áttekinteni a történetét. A Philip Morris ezt meg is tette: filmet forgattak a díj egy évtizedéről, melyből a közönség számára is nyilvánvaló lett: a rangos zsűri jó döntéseket hozott.
Eddig olyan táncosok kapták meg az elismerést, akik azóta is pályán vannak, sikert sikerre halmoznak itthon, és külföldön is. Utalok itt (persze szigorúan többek között) Lovas Pálra, a Pécsi Balett Liszt-díjas művészére, Juronics Tamásra, és a légies Popova Aleszjára, aki 1994-ben a Junior díjat, 2001-ben pedig - mintegy beteljesítésként a Balett díjat vehette át.
Az idei Junior-díjat Sándor Zoltán, a Győri balett táncosa kapta (aki, mivel a gála szereplője is volt, már jelmezben vette át), a fődíjat pedig Hágai Katalin (fotó lent), aki 1981 óta tagja a Magyar Állami Operaház társulatának, 1985-től magántáncosi ranggal.
A repertoár szinte valamennyi főszerepét eljátszotta már. A Liszt Ferenc díjat 1987-ben, az Érdemes Művész elismerést 1990-ben, az EUROpas Táncművészeti Díjat 1995-ben vette át. A Kossuth díjnak két éve birtokosa. Ismerhetjük mint Makrancos Kata, Flavia, Odette
A külföldi Operaházak kedvelt balerinája is: Ausztriától Tajvanig rengetegen tapsoltak csodás tánca láttán. 2002-ben tehát jogosan vehette át a Philip Morris díjat, melynek plakettje valóságos műalkotás: fa talapzaton egy üvegtáncos sziluettje.

Kezdésként a nyertes Sándor Zoltán táncolt Sóthy Virággal, aki a tavalyi év Juniora. A Michael Nyman zenéjére komponált mozgássort Lukács András koreografálta, és számomra minden puritánsága ellenére ez volt a legizgalmasabb darab.
A Connection címet viselő opusz nem igényelt díszleteket. A szereplők kifinomult szinkronmozgása a zene áradásával együtt maga volt a légiesség, a csoda. Tán ellentételezésként, de a Carmen következett, harsányan, villanón, amit a Makrancos Kata semmitmondó részlete követett.
A gála másik szenzációja a szintén Nyman zenéjére koreografált Trio volt, Juronics Tamás, Sárközi Attila és Markovics Ágnes előadásában. A dolog érdekessége az volt, hogy a három szereplő gumiasztalon táncolta-ugrálta végig a feszültségekkel teli darabot. A Conte zenéjére játszott Myraim Naisy koreográfia megint a déli szenvedélyek viharába vitt minket, hogy végül aztán Egerházy Attila Zárt függönyök című előadása szépen lezárja az estét. A műsort magát az elnök, Seregi László rendezte.
A gála után persze fogadás, aki még nem volt a Nemzetibe, körülnézhetett. Mindenki örült, hogy a díj megint jó kezekbe került, én pedig megfogadtam, hogy eztán több figyelmet fordítok a kortárs balett művelőinek.