Pityi család a mennybe megy

- Igen. Azért választottam. A kortárs drámairodalomból számomra a fanyar, szürreális írásmű a legkedvesebb, ami mentes a szájtépéstől, az álpátosztól, viszont van benne igaz gesztus, igaz szó, s magunkra ismerhetünk. Mint Pityiék történetében.
Ez a család az, amelyről nem szól a történelem. A családfő már annyira pityi, hogy nem is Pál, hanem Béla. Őket soha nem kérdezik meg. Csak szövik a maguk álmait, kínlódnak nap, mint nap, próbálnak talpon maradni, miközben átfú a szél az otthonukon. Jövőjük kilátástalan. Egyéb menedékük sincs, mint az álmodozás. Azt szeretnék - ha már nekik nem sikerült az életük -, legalább a gyerekük legyen boldog. Ezt pedig egy jó házasságtól remélik, tehát a lányuknak európai vőlegényt szánnak. Lehetőleg franciát, vagy angolt. Várják nagyon, ám mindig más érkezik, mint akit várnak. Amikor pedig megjön, az őrült pánikban és készülődésben nem nyitnak neki ajtót. Végül beengedik, akkor meg felrobban a lakás. Az egész ház a levegőbe repül. A Pityi familia Handel Tűzijáték-szvitjének édes akkordjaira integet odafentről, a felhők mögül.

- A színlapon műfaji megjelölésként rémjáték olvasható. Miért?

- Sok horrorisztikus elem van benne. Csobog a vér. Nem csak megrémülni, röhögni is lehet rajta. Íme egy családi - tragédia nélküli, lapos - katasztrófa 2010-ből.

Elbeszélések:
Az örvényes partján (1988),
Vérszerződés (2001).

Regények:
Közel (1977),
Visszatérés (1979),
Az őrült (1983).

Kenyérpusztítók című színművét az Egyetemi Színpadon mutatták be 1970-ben.
Jelenleg a Magyar Napló című irodalmi lap főszerkesztője.