Poppea megkoronázása

Fantasztikus környezetben, komor hangulatot árasztó rusztikus falak adták Monteverdi Poppea megkoronázása című operájának díszletét.
Az igényes, korhű jelmezek, a különböző cserjék és virágok, a fények játéka mesevilágba varázsolta a közönséget.

A muzsika historikus hangszereken szólalt meg, amelyeknek nem csak hangzásuk, de látványuk is élményt nyújtott.
A Savaria Barokk együttest és az énekeseket Német Pál irányította. Az előadást Moldován Domokos rendezte, és ő tervezte a jelmezeket is.

Kép: Poppea mellszobra

Az opera szövegkönyvét Gian Francesco Busenello (ügyvéd, majd nagykövet) írta a Tacitus féle Annales könyvből. Ez volt a világon az első olyan opera, ami hús-vér emberekről és nem az istenekről szólt. A velencei ősbemutató sikeréhez (1643.) nagyban hozzájárult az is, hogy őszinte, emberi érzéseket mutatott be a darab.

A szereplők között megjelennek azért az istenek - Fortuna istenasszony, az Erény istennője és Ámor a prológban egymással vitatkoznak és versengenek, melyiküknek van nagyobb hatalma.
A többiek - Nero császár, Poppea a császár kegyeltje, Oktávia császárné, akit Nero eltaszít magától, Seneca filozófus és Nero tanítója, Otho főrangú lovag, Drusilla udvarhölgy és még sokan mások.

Kép: Fried Péter és Németh Judit

Az érdek és a szerelem harcol egymással, ahol az erény csak ritka vendég.
Fondorlat és hazugság, csalárdság lakja a szíveket.
Árulás, vakmerőség, lázadás keseríti a szerelmesek életét.
A lelkiismeret és az önfeláldozás azonban ott lapul a lelkekben, hogy életet mentsen. Hiába Octavia ármánykodása, nem sikerül a gyilkossági terv.
Poppea életét nem tudja kioltani, ő jár pórul, mert Nero száműzetésbe küldi.

Győz a szerelem, bár mindenki ellene volt, Nero és Poppea egymáséi lesznek.

Kép: Gonzalez Mónika és Timothy Bentch