Maro - Róma. Egy férfi és egy városnév azonos betűkből. Talán önkéntelen a reneszánszkori jeles horvát költő-vígjátékíró, Marin Drzic szójátéka, talán nem. Összekötő kapocs bizonyosan mutatkozik: a dúsgazdag dubrovniki kereskedő ötezer dukátja, amely Maro fia nagyvérű természete folytán szétgurul és kámforrá lesz az örök város falai közt. Hallgasson-e az öreg, de tapasztalatlan apa a nála ifjabb vállalkozói nemzedék hangadóinak tanácsára, s bocsássa némi tőkével próbaútra egyetlen gyermekét, vagy várassa, amíg elérkezik számára az öröklés rendes ideje?
Az egyébként módfelett fösvény Dundo apuka reformszülőként cselekszik, részlegesen kistafírozza Marót, az ifjú vőlegény azonban rögtön az első elágazásnál letér az üzleti tervben rögzített pályáról: a pénz szorgos fiaztatása helyett kéjjel tévelyedik bele a vonzó idegen világba. Szerelemre lobban a város első kurtizánja iránt, három évig életjelt sem ad magáról. Rossz hírek viszont érkeznek felőle, ezért előbb Dundo, majd a férfiruhát öltő menyasszony a nyomába ered.
Drzic háromféle dubrovnikit ismer: az otthonülőt, a Rómába származottat és azt, aki éppen Rómába tart. Álmaik vágyott-rettegett birodalma a város, amelyet Vidnyánszky Attila rendező színpadán a tortaszeletekké aprított Colosseum fél karéja jelez. A tortán Hieronymus Bosch szimbólumai a díszítőfigurák, utalásként azokra a fából faragott papagáj-, majom-, béka-, szamártestű és kecskelábú lényekre - a kullancs-emberekre - akikről előszavában a magát nagy indiai varázslóként bemutató teátrista beszél, mélyebb tanulságként ajánlva a nagyérdemű publikum figyelmébe a vidám történetet.
A Csokonai Színház augusztus 15-16-17-i szentendrei előadása a fergeteges bohózat és a keserédes komédia hangnemét váltogatja. Követi az író vitriolos társadalomrajzot adó szövegét, ugyanakkor rengeteg játékkal dúsítja fel s teszi XXI. századivá a történetet.
