Luc Bondy, az 1996-ban a londoni Covent Gardenben létrehozott előadás rendezője először 1992-ben a Salzburgi Fesztiválon állította színre a darabot.
Rendezői koncepciója az volt, hogy Salome személyiségében csaknem öntudatlan szexuális vonzerő rejlik egy szörnyeteg romboló erejével együtt. Bondy így vall a Saloméval való első találkozásáról: "Mulatságos, hogy amikor először felmerült, hogy megrendezzem, ideges lettem, mert úgy éreztem, hogy ez az az opera, amit senki nem szeret. Aztán amikor újra meghallgattam, magával ragadott Strauss pompásan áradó zenéje és Oscar Wilde szövege."
Bondy valójában egy régi vágású thrillert állított színpadra a "kötelező" orientalizmus nélkül. A rabszolga kivételével minden felesleges szereplőt kivett a darabból.
A bécsi stílusú zenével párosuló történetet családregényként, sagaként fogta fel. Bondy fantáziájában Salome egy olyan lány, aki fölött a szülei már elvesztették az ellenőrzést; az autista Yvonne, burgundi hercegnő szexi verziója.
Saloménak a családjával való kapcsolata általában elsikkad a rendezésekben, Bondynál viszont hangsúlyt kap: a rendező sejteti, hogy "több csontváz van még a szekrényben".
|
