Ritkán játszott Molnár Ferenc-darab a Pesti Színházban

Színpad

(MTI) - "Régen és ritkán játszott Molnár-darabot kerestünk, így került a képbe a szerző 1932-ben írt Harmónia című darabja" - mondta Ács János, az előadás rendezője hétfőn az MTI-nek, hozzátéve: a vígjátékot több helyen, külföldön is játszották már különböző társulatok.
Kiemelte: a darab érdekessége az, hogy egy kórus játszik benne. Lukács Sándor, az előadás férfi főszereplője egy karnagyot játszik, akinek dalárdája van, és a szalonvígjátékban a zene segítségével oldja meg a konfliktusokat.

Ács János elmondta, hogy már két Molnár-darabot rendezett: Az üvegcipő, illetve az Egy, kettő, három című művet.
Molnár Ferenc darabjaiban van valami plusz, amit meg kell fejteni. Különleges színészek kellenek hozzá, olyan tempóérzék, ritmusérzék, arányérzék, amire más daraboknál nincs ekkora szükség - mondta a rendező.
"Molnár nemcsak dráma-szerző, hanem színpadi szerző. Hiszen, amiket mi darabokként ismerünk, azok tulajdonképpen súgópéldányok, végigmentek a próba-szakaszon, és bele lett írva, kódolva, vagy ki lett húzva az, ami nem volt megfelelő a darabban" - fejtette ki.
A mű érvényességéről szólva úgy fogalmazott: a sikeres, boldog, kiegyensúlyozott családokban ott ketyeg egy bomba, ami felrobban. De ez egy szalonvígjáték a maga keserédes, humoros, vagy tragikomikus mozzanataival, és ebben a zene különleges spirituális segítségével oldja meg Molnár a helyzetet.
Mint mondta, rendezőként zene- és drámatörténeti érdekességnek tartja, hogy az új operák megszűnésével, az 1920-as évek után írott darabokban a zene szerepe felértékelődött. Ugyanezekben az években született a Koldusopera, amelynek berlini előadásán a vezető karnagy Theo Mackeben, a Harmónia zeneszerzője volt. Mintha a zene, mint drámai elem kezdett volna belépni a polgári színjátszásba, ennek egyik korai példája ez az előadás - tette hozzá.
"Az író ebben a darabjában egy meghitt, harmonikusnak tetsző családot választ játéka történetéhez, amely családban, úgy tetszik, minden rendben van, negyedszázadon át boldogan dédelgetett férj és boldogan dédelgető családanya él, s ahol a férjet éppen ünnepelni készülnek az általa alapított dalárda tagjai. És egyszerre kiderül, hogy a látszólagos harmónia diszharmóniát takar" - foglalta össze az 1932-ben bemutatott vígjáték történetét Kárpáti Aurél író, Molnár kortársa a Tegnaptól máig című kötetében.

A főhős feleségét játszó Halász Judit a szerepéről elmondta: olyan nőről van szó, akiről mindig azt mondják, hogy ő a "szelíd bölcsesség", de a darab folyamán a legkevésbé ezt látni rajta. Olyan jellemű ember, aki kézben tudja tartani az életet, csak hirtelen egy fogaskerék eltörik, és azt pótolni kell, vagy változtatni kell a szerkezeten.
"De nagy változtatás nem történik, az ember lelke kicsit elfacsarodik, hogy ez így van, de sok helyen így van. Viszont a méltóságát képes megőrizni a viselkedésével" - tette hozzá a színésznő.
Az előadásban Lukács Sándor és Halász Judit mellett Zeck Julianna, Fesztbaum Béla, Csonka Szilvia, Tahi Tóth László, Varju Kálmán, Vallai Péter, Mécs Károly, Szegedi Erika és Tóth Simon Ferenc látható. A díszlet Menczel Róbert, a jelmez Gyarmathy Ágnes munkája.