Roboz-emlékdíjas: Ackermann Éva

Kultpol

Archív / 2004. május 17.

Idén Vörösné Ackermann Évára voksolt a társulat. Éva #8217;89 őszén lépte át a Vígszínház kapuját. Ez a pillanat örökre belevésődött az agyába. Reszketett a lába, izzadt a tenyere. Meghatottsággal vegyes félelmet érzett. Vajon meg fog-e felelni az elvárásoknak? Pedig nem végzős főiskolásként érkezett. Ráadásul nem a világot jelentő deszkákra. Egy harmadik emeleti iroda lett a fészke, ahol bér- és munkaügyi előadóként dolgozik. Magyarán ő számolja ki a dolgozók fizetését. Ami egy másik szakma. De szintén "művészet" És szintúgy precizitást, odafigyelést, koncentrációt követel. Nagy a felelőssége. Nem lehet tévedni, mert "rögtön jönnek, és lecsavarják az ember fejét".

Lázár Egon és Ackermann Éva

Éva nyilvántartást vezet, ír, oszt, szoroz, számfejt, utal, s mindeközben huncut kis mosoly ül a szája sarkán Flancos premier(bankett)ekre nem jár, de valamennyi főpróbán ott van. Az esti előadásokra vele tart a két nagylánya is (az egyik 15, a másik 22 éves). Kedvenc előadása (volt) a Vihar, A dzsungel könyve, a Fekete Péter és a Kövekkel a zsebében. Viszont kedvenc színészi felsorolását e terjedelem nem teszi lehetővé, oly sokan vannak. Egyszóval az ifjú Gyuriska Jánostól a korelnök Farkas Antalig valamennyien közel állnak szívéhez.
"Szerelem nélkül színházban dolgozni - akár könyvelőként is - képtelenség - mondja. - Tizennégy évig tartott a jegyesség a Vígszínház és köztem. De ettől a pillanattól, hogy megkaptam ezt a díjat, úgy érzem, házasságra léptünk".

Fotó:Peti Péter