 |
| Rozs Tamás és a kaposvári főiskolások |
Rozs Tamás a tőle megszokott szerénységgel mondja el többször, hogy a másodévesekkel Kovács Márton dolgozik, ő pedig helyettesíti. Árulkodó persze, hogy mindent tud ? az egyetemen folyó együttműködésről árulkodik ?, csak éppen az aktuális munkában benne levő tanárhoz képest elégedettebben nézi a leendő színészeket. Az óra egészen egyszerű hangokkal és ritmusokkal játszva kezdődik, és végig olyan minimális eszközigénnyel mutatnak be változatos gyakorlatokat és készülődő anyagokat, hogy afelől megnyugszom, ha vége lesz a világnak és véletlenül egy ilyen osztály, esetleg pont ez valahogy mégis túléli, akkor sziszegni, zizegni, pöfögni, zörögni, kopogni, dobogni, és még annyi minden mást fognak, hogy kiderül, még nincs vége a világnak. Akkor pedig akadnak fadarabok, régi oskolai padok, kicsi háromszögre hajlított gömbvasak, bőrfogantyús rézfedő párok, kókuszdióhéjba applikált fémpálcika sorok, esetleg gitár, pianínó, dobkészlet és kották.
