Sade márki 120 napja
Nemzedékek jártak a bábszínházi Misi Mókus kalandjaihoz, most a színpadon akkora hímtag mered az égnek, mint az első világháború Kövér Berta nevezett ágyúja. Hosszas öröm lövell belőle a szín fenekére. Meggyullad a vége, csillagszóróként szikrázik. A ?perverz bábjáték ? műfaji meghatározású előadás szigorúan felnőtteknek szól. Bár meggyőződésem: a gyermekek hamarabb megértenék, jobban is szórakoznának disznóságain.
Udvaros Dorottya ? a bemutató előtt alig valamivel ?beugrott" szerepébe ? a Metró-oroszlán keretében a színpad fölötti áttörésben ordinárén pipiskedik, finomkodóan közönséges, piros legyezőjébe belerejtőzködve szókimondó. Nyerseség és édeskésség között ingázik. Ingajáratából az őszinteség és a színpadi igazság győz. Csányi János Szentivánéji álom Titániája óta nem láttam Udvarost ennyire szenvedélyes színpadi igazmondónak. Színészi méltósággal és humorral azt is elviseli, hogy Boráros Szilárd a díszletek meg bábok tervezője a Primadonna alfeléből aládomboruló roppantfenekű díszletet kanyarít, ahonnan elállíthatatlan bőséggel árad alá a kicsurranó testvíz.
A báblibrettót korabeli dokumentumokból és De Sade márki műveiből ügyesen formálta ki Vörös Róbert.
A szadizmus névadóját, a börtönbezárt márkit Kaszás Gergő sunyi züllöttséggel és egyenes tekintetű lázadással formálja meg. Egyszerre vérmes kínzó és megkínzott. Szenvedélyeinek megszenvedettje.
A fekete pribékeknek öltöztetett Ács Norbert, Csák Zsolt, Kemény István, Teszárek Csaba mozgatják mesterien a mezítelen bábokat. Olyan zűrzavaros látványorgiát teremtenek, hogy nem tudni, hol kezdődik az igazi, és hol végződik a műhelyben legyártott test, végtag. Czipott Gábor (Püspök), Csajághy Béla (Elnök úr), Gyurkó Henrik (Kegyelmes úr) és Ellinger Edina (Lány) az emberszerű bábok között bábszerű élőlényként vesznek részt a játékban.
Le Balcon (A balkon)
Bábszínházszerű Alföldi Róbert másik rendezése a Művészetek Palotájában Eötvös Péternek Jean Genet Le Balcon (A balkon) című drámai groteszkjéből írott úgynevezett modern operája a szerző vezényletével. (Librettó: Eötvösön kívül Francoise Morvan és André Markovitz). Világbemutatója 2002 nyarán az Aix-en-Provence-i Fesztiválon.
Kentaur bordélydíszlete forgóra épített kulissza. Ilyent 1947-ben láttam a Fővárosi Operettben a Csicsónénak három lánya című Fényes Szabolcs-operetthez. A rendezés a figurákat illusztráltatja énekeseivel, akik az operai gesztusok ódon megoldásait hozzák. A zene a bonyolult költői műből lett musico-comic?s. Kevesebbet ad az eredeti bonyolultságánál. Gondolatilag eltávolít Genet frivol, minden társadalmi szentséget fölrúgó, lázadó szemtelenségétől. Drámaian drámaiatlan. Dörgedelmesen nem cselekvő. Megbotránkoztatás, lázítás helyett közkeletű modernség. Luxusopera. Mindazonáltal helyénvaló Monteverdit Eötvös Péterrel folytatni. Kitágítani a zenei ízlést visszafelé és előre.
A kíméletlenül nehéz szólamokat az új színházteremben igen tiszteletreméltóan teljesítette Várkonyi Katalin Irma/ Királynő, aki Párizsban végzett a Conservatoire National Supérieur de Musique-on; Rálik Szilvia (a szőke Carmen) megannyi Bizet-allúzióval; Chantal Szolnoki Apollónia, aki kontraalt Oberon volt Szegeden Britten Szentivánéji álmában; Lány Kővári Eszter Sára, szoprán püspökkel Kiss Viktória, mezzo szado-mazo bordélyalkalmazott Tolvaj Gál Erika, George, a rendőrfőnök az érett basszus és súlyos személyiségű Fried Péter, Novák Péter, basszbariton Hábetler András, a bíró a játékos kedvű Drucker Péter, Sárkány Kázmér tábornoka, a legjobb francia kiejtésű, színészileg markáns Küldött Bardóczy Attila, Szabó P. Szilveszter (Arthur: a hóhér).
Mindkét előadás jelmezeit Bartha Andrea tervezte.
A magyar operát franciául éneklik. Fordítását a színpad fölé vetítik. A Szépség és a Szörnyeteget magyarul éneklik, angol fordításban megy a fényújságon. Néhány magyarnyelvű színielőadásnál sem volna fölösleges fordítani magyarról magyarra.
Szerző: M.G.P.
