Sárbogárdi Jolán, a Gyulai Várszínházban

E jól bejátszható és felhasználható térnek, díszleteknek, Kárpáti Enikő pontos, mégis hamar váltható jelmezeinek fontos szerep jut abban, hogy a két világ: a csatatéri és magánidillek operettjeinkből jól ismert, itt ugyanakkor parodisztikusan túlhabzó világa és az Isten háta mögötti, sivár, boldogtalan posztszocreál világ zökkenőmentesen váltakozhat. Hogy a "valóság" mellett az "írói" fantázia által teremtett operettvilág egyenlő súllyal lehet jelen ahhoz, nagy mértékben hozzájárulnak a Honvéd Táncszínház huszárokat megjelenítő táncosai és a Parti Nagy versikéit közismert operett-dallamokkal "hitelesítő" Szalai Antal népi zenekara (zeneszerző: Darvas Ferenc) is.

A két világ azonban nemcsak egymást váltogatja, hanem fokozatosan át is tűnik egymásba, sőt össze is olvad, eggyé válik, ahogy a téboly határára jutó, írói ambíciókat kergető, de félművelt és igazi dilettáns Sárbogárdi Jolán tudatában is fokozatosan össze-össze keveredik a való és az álomvilág. Végeredményben megjelenítve, előadva ezáltal a fél Ibusár számára (nem beszélve a valódi színházi közönségről) a Bajkhállóy huszármente című, bugyuta meséjű háborús dalművet, miközben a színházi közönség számára körvonalazódik Jolán részben sajátos egyéniségéből, részben kilátástalan helyzetéből fakadó, irodalmi és magánéleti kudarcokkal terhes, szerencsétlen sorsa is.

S az előadás sikere, a fentieken túl, természetesen nagy mértékben köszönhető Novák Eszter rendezői munkájának, amely Parti Nagy Lajos groteszk helyzetei, dramaturgiai "képtelenségei", szövegvilágának többrétegűsége, nyelvi finomságai, humora iránt egyaránt kellő érzékenységgel bír, és Udvaros Dorottya, Lázár Kati, Gyabronka József, Domokos László, Kovács Zsolt kivétel nélkül dicséretet érdemlő színészi játékának.
A darab kettős világa egyidejűségét adekvátan szolgálja az a rendezői megoldás is, mely a színészek többségével kettős szerepet játszat el. A hálás lehetőséget leginkább Udvaros Dorottya tudja kihasználni, igazi színészi jutalomjátékként megélve és megformálva a "lestrapált, kortalan", egyszerre nevetséges és szánni való, trampliságának és tehetségtelenségének olykor tudatára ébredő Jolán és az általa teremtett csupa "ah" és "oh" Amália alakját.
Mellette Kovács Zsolt szenvedélyesen udvarló Vargányai Gusztija (Talpighy grófja) is külön kiemelendő emlékezetes alakítás. Kettejüknek köszönhető leginkább az, hogy az ihletetten előadott, "igazi" zenés operett-jeleneteknek kijáró, gyakorta felhangzó taps és a giccset elutasító hahota vagy fölényes kuncogás ellenére, illetve mellett, a nézők többségének lelkében az igazi drámai hősöket megillető, megértő részvét érzése is megszülethet.