(MTI) A belga közönség nagy nyitottsággal és rokonszenvvel fogadta a színpadi jelenetek mellett filmbetéteket is tartalmazó, illetve bizonyos mértékig a publikumot is interaktív módon bevonó előadást. A darabban életre keltett miliő ? egy Isten háta mögötti magyar falu, ahol a cigánysággal való együttélés nehézségei hatványozottan jelentkeznek ?, illetve a fő törésvonal ? a liberális szellemiségű színésznő-tanárnő és a helyi plébános konfliktusa ? a reakciókból lemérhetően megfogta az elvben mindettől meglehetősen távol élő brüsszeli színházlátogatókat.
Mint a rendezőt bemutató brossúra írta, sikerének csúcsán Schilling Árpád komoly elhatározásra jutott: visszavonult vidékre. A Krétakör művészeti munkái helyett a művészet értelmének keresésére vállalkozott egy új társadalmi kontextusban. Távol a hírnévtől, gyerekekkel és kamaszokkal dolgozott együtt vidéken, ahol a hagyományos előítéletek még mindig élnek. Az itt szerzett tapasztalatok eredménye a Krízis-trilógia utolsó része, A papnő.
A Kunstenfestivaldesarts szószülemény hollandul és franciául is egyszerre jelenti a művészeti fesztivált. Azt a színházi rendezvénysorozatot nevezik így, amelyet minden májusban megtartanak Belgium hangsúlyozottan kétnyelvű fővárosában, és amelynek fő jellemzője az újszerű eszközökkel kísérletező színházi bemutatkozások lehetőségének megteremtése.
A Kaaitheater Schilling-előadása magyarul zajlott, de a vetítő vásznon folyamatosan követhető volt a francia és a holland nyelvű fordítás. A közönséget magyarul megszólító gyermek szavait tolmács fordította angolra.
A brüsszeli bemutató létrejöttéhez támogatást nyújtott a magyar kultúra helyi képviselete, a Balassi Intézet is.
