| Ballarat, Ausztrália Victoria államában van. 1850-ben az "Aranyláz" idején alapították, a ma már nyolcvanezer lakosú várost. A múlt században a jósorsom és egy barát segítsége révén volt szerencsém vízisielni azon a tavon ahol 1956-ban az Olimpián az első aranyérmet az Urányi János - Fábián László kajak kettes kiharcolta. Ballarat város főterén sétálva nézegettem egy Magyarországról a második világháború előtt emigrált szobrász 1960-ban készült alkotását, akkor nem gondoltam, hogy a szobrot itthon is láthatom majd. |
Szikszói Dr. Nagy Károly ügyész úgy gondolta, ha már Magyarországon ilyen óriási Shakespeare-kultusz van, de szobor nincs - hát legyen. Ráadásul hazánkfia készítette, akkor Budapesten a helye. Szervező munkába kezdett: Shakespeare-szobor Bizottságot hozott létre. Megszerezte a szükséges engedélyeket, összegyűjtötte közadakozásból a szükséges pénzt. Magyarországon valóban rendkívül nagy kultusza van az avoni-hattyúnak. Gondolnák-e, ebben a színházi évadban húsz (20) helyen, tizennégy (14) Shakespeare művet játszanak Magyarországon. A Vízkeresztet (Bp. Magyar Színház, Nyíregyháza, Miskolc) és a Rómeót (Pécs, IBS, Merlin) három színházban játszák. Három helyen, két mű is szerepel a programban; Pécsett: Rómeó, Hamlet, Magyar Színház: Vízkereszt, Téli rege, Vígszínház: Sok hűhó, Lóvátett lovagok. És akkor nem beszéltem a Színház-és Filmművészeti Egyetem előadásairól. |
Tehát igaza van Nagy Károlynak, kell vagy legalábbis illik, hogy legyen Magyarországon is a mestert ábrázoló szobor, már csak helyet kellett keresni az alkotásnak. Ahogy az lenni szokott - kevés a pénz -, született egy nem túl szerencsés megoldás. A hely a Duna-korzó, a Marriott Szálló teraszának az északi vége. Egy olyan szoborot amit térre, körbejárható helyre készített az alkotója, odatettek egy olyan teraszra, ahol nincs levegője, fölötte a kihúzható (reklámmal teli) napernyő. Finta József - a ház tervezője és a szobor-ügy támogatója azzal az ötlettel "ha van kultusz, akkor legyen Shakespeare-kultusz Bizottság is"- némileg javított a helyzeten: a szobor talapzatára márványtáblák kerültek, amelyeken a fenti bizottság javaslatára megörökítették azon (már nem élő) fordítók, rendezők-színigazgatók, írók, szakírók, színészek neveit, akik sokat tettek a Shakespeare-kultusz megteremtéséért. A szobor egy színészként meghajló figura, a Várszínház felé fordulva, mintha a Magyarnyelvű Színjátszás előtt is tisztelegne. Fotó: Peti Péter |
