| Ő a módszeres önpusztítók közé tartozott. Életét rövidre fogottan elmesélni három-négy embernek elegendő életrajzi adatot kéne elősorolni, és akkor még kikerülnénk házasságait, lobbanékony szerelmes természetét, mulatós kedvét, és sokáig víg mozdonyként pöfékelő vad dohányozását, amitől csak erős érszűkülete riasztotta el, következtében többnyire vietnami papucsban közlekedett nemcsak próbán, de premiereken és minisztériumban is. |
Két évvel alattam járt a főiskolán, holott idősebb volt fél évtizeddel. Idősebb volt évfolyamtársainál. Kapás, Ruszt utánamentek. Selymes Judit és Friss Péter külföldre. Egyedül Sándor János húzza még a színházi igát. Hol volt majdnem harminc éves koráig, amikor beiratkozott művészeti nebulónak? Mindig szem előtt. A csabai gimnázium tanára, Rábai Miklós megalapította a Batsányi együttest. Neveltjeivel békési magyar és román falvakban, telepes székelyek közt néptáncokat gyűjtöttek. Feldolgozták balladává, színszerűvé téve. Rábait "kiemelték". Pestre került. Vitte legjobb növendékeit, köztük persze Síket. És amikor 1950-ben megalapította az Állami Népi Együttest, Sík lett egyik szilaj szólótáncosa. A világ nagy színpadait bejárt Kisbojtár féktelen rablóvezére. |
1965-ben a Pécsi Nemzeti rendezője lett. 1974-1981: főrendezője. Lebonyolító rendezőnek rémlett hosszú ideig. Hernádi Gyula Falanszter című színdarabjának megrendezésekor (1972) feltámadt táncos múltja, mozgásszínpadi tudása, koreográfusi fogalmazásrendszere: és egyszeriben elkezdett saját, összetéveszthetetlen színpadi nyelven rendezni. A beszélő magyar színjátszásba visszaömlesztette a mozgást, a táncot, az alakoskodó népművészeti hagyományokat. Miközben kortársian modern gondolatok foglalkoztatták, a népművészetből merített színre fogalmazásukhoz erőt. 1973-94 között művészeti vezetője a Gyulai Várszínháznak, amely főként a határon túli magyar dráma bemutatóhelye volt. 1981: Bartók Cantata Profana, 1986: Háy Gyula Attila éjszakái, 1987: Sütő András Álomkommandó, 1992: Páskándi Géza Tornyot választok. |
 |
| A békéscsabai temetőben nyugszik |
| Agyonjátszott hanglemezként pörgő üres vádként linknek pletykálták. Rendszerint egyazon időben két különböző város színházában más és más darabot rendezett. Lerendelkezte. Eltűnt. Csak a főpróbahétre jött vissza. A próbákat gyöngébb képességű rendezők, asszisztensek vezették le. Én is többször dolgoztam helyette. Beviharzott a főpróba hetén. Hangoskodott. Végtelenített próbákat tartott. Pillanatok alatt a hamisat helyrebillentette jóra, a tévedést kiigazította. Röviden: rendet teremtett a színpadon. Unta a napi csuklógyakorlatoztatást, a sűrű ismétléseket, az álmosító várakozást, mikor kegyeskedik végre a színész megtanulni szövegét, vagy hogy visszaemlékezni az előző napi játékra, rögzíteni a megtalált leleményt. A rendezők java unja ezt. A nagy rendezők - többnyire - elutaztak ilyenkor. Sztanyiszlavszkij Nizzába, Brecht íróasztalához. Vahtangov, Mejerhold kiadtak részfeladatokat ifjú rendezőtanítványaiknak. Átengedték a meddő gyakorlatoztatást asszisztenseiknek. Sík "ellógta" a próbák zömét, de amikor ott volt, nagyon jelen volt. Intenzíven tudott dolgozni. Nagyképűség nélkül. Figyelmes tapintattal. Ordítani is tudott, ha szükség mutatkozott - álhisztériázó - rendteremtésre. Többnyire azonban kedves volt, higgadt, derűs. Nem engedte elfelejteni, hogy a színház - örömöt szerző és örömmel végzendő játék. |
