Societas Raffaello Sanzio (I): Hey Girl!

Societas Raffaello Sanzio (I): Hey Girl! /vizuális színház

2007. május 15-16. (K-Sze) 20.30h

Jegyár: 2200 Ft, diákjegy: 1700 Ft, a Trafó bérlet érvényes!

Romeo Castellucci az olasz színházi élet fenegyereke: iskolát teremtett, munkáival nemzedékekre hatott és hat ma is. Több jelentős olasz társulat stílusbeli forrása lett, és mára egy sajátos összművészeti, látványszínházi nyelv teljesedett ki munkái nyomán. Darabjait leginkább egy olyan "wunderkammerhez" lehet hasonlítani, amelyben a látogató a legkülönlegesebb tárgyakra, eszközökre bukkan. Vagy egy olyan álomhoz, amelyben hemzsegnek az egymással ellentmondó képek, hangok, színek, amelyben tér, idő, nyelv legkülönbözőbb rétegei rakódnak egymásra. Darabjai visszatérő motívuma a kiszolgáltatottság, a mítosz, a kihívás, az emberi test exponált megjelenítése, élő állatok és emberi testek szimbolikus kiállítása, pneumatikus gépek metaforikus megjelenítése, szürreális anyaghasználat.

A rendező mesterien alkalmazza a színpadi installációt, mert minden komponált képét dramaturgiailag a legtökéletesebb helyre illeszti. Lenyűgöző, intellektuális és rejtélyes világa megkérdőjelezhetetlenül egyedi; megrázó és minőségi, egyéni víziók sorozata, miközben alkotásaiból a társadalom éles kritikája sem hiányzik.  Munkássága alapvetően társadalompolitikai nyilatkozat. E tekintetben rendkívül pontos, kifejező, egyben könyörtelen. Igazi színház szavak nélkül.

A társulat olyan művészekből áll, akik munkáikkal a színházat kívülről újítják meg, és önálló alkotótevékenységet is folytatnak.  Noha a társulat már több mint két évtizede létezik, munkáik ma is frissek és érvényesek, ezért turnéznak folyamatosan: a színházi világ szigorú elitjéhez tartoznak. A Soc?etas Raffello Sanzio az európai színházi világ egyik legegyénibb színfoltja, munkájuk eredményeképpen számos színházi formáció kezdett el hasonló utakat keresni. Cesena városában kommuna formában alkotnak, "laboratóriumukban" rendszeresen dolgoznak gyerekekkel. Ennek egyik híres alkotása a Burattino, amelyben a közönség emeletes ágyakban hallgatja a mesét.

Két színésznő, szavak és mondatok és a társulat által megálmodott színpadkép összefűzött együttese új realitást képez, szégyenlősség nélkül beszél színházról, nőiségről, előadóművészetről és a festészet drámaiságáról. Az előadás hemzseg a meghökkentő, egyben ámulatba ejtő, - utalásokkal teli - képektől.

Castellucci előadásainak magyar vonatkozása is van: az olasz művész állandó alkotótársa ezúttal is a Cesenában élő magyar vizuális művész, Zimmermann István.

The inspiration for this play's title came to me in my home town when, while waiting at an intersection, I was looking at a group of girls waiting at the bus stop. They had full backpacks and their faces were made up. Each one was waiting for her own bus. All that space around them. They were not talking to each other. They were not looking at each other. Waiting for the light to turn green - in that moment - the title of this play came to me. From that moment on the only thing I've been doing is following those two words. I waited. And I waited some more. I don't know what happened after that; but I think it has to do with the portrait of a human heart.

Someone wakes up, gets up, and gets ready to go out. They go out. End of story.

It could last as long as a day, or a year, like a calendar. /Romeo Castellucci/

Rendező/Director: Romeo Castellucci
Szereplők/Performers: Silvia Costa, Sonia Beltran Napoles

Zene/Original music:Scott Gibbson

Díszletszobrászat/Sculptures for scene: Plastikart, Istvan Zimmermann