Solness egy norvég kisváros sikeres és megbecsült építésze, de lelkét becsvágy, gőg, bűntudat és félelem gyötri. A korosodó férfi építészként retteg a fiatalok előretörésétől, férjként pedig fuldoklik boldogtalan és gyermektelen házasságának fájdalmas emlékeitől.
Ám Solness kap egy utolsó esélyt, hogy változtasson az életén. Egy őszi este váratlanul betoppan az otthonába egy fiatal lány, Hilde Wangel, aki azért jött, hogy egy régi ígéretet számon kérjen az építészen. Solness tíz éve könnyelműen csókot adott és közös királyságot ígért a lánynak, aki most ott áll Solness küszöbén, de már nem elég neki az ígéret, ő tetteket akar. Hatására Solness másként kezd gondolkodni, és megkísérli a lehetetlent...
Az önéletrajzi elemeket tartalmazó Solness építőmestert magyarul először a Thália Társaság mutatta be, 1905-ben. A dráma hazai sikerét igazolják Kosztolányi Dezső 1924-ben írt lelkes sorai, amelyeket egy vendégjáték hatására vetett papírra: "Ibsen lelki rajzai, az egyéniség drámái örökre megőrzik a dionüszoszi költőt. Mindenekelőtt a Solness, melynek minden sora eleven valóság. Micsoda pompája a jelképeknek, micsoda művészete az utolsó párbeszédeknek, melyekre ma is kigyulladunk és fázunk."
Ibsen művét 40 éve nem játszották Budapesten. A csendet december 21-én a Radnóti Színház töri meg; Kiss Csaba Bálint Andrást (Solness), Kováts Adélt (Aline Solness), Marjai Virágot (Hilde Wangel), Keres Emilt (Knut Brovik, Solness asszisztense) rendezi.
