| Az Imposztor bemutatóját még a tavalyi évadra tervezte a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ), úgy tudom Jordán Tamás egyéb elfoglaltságai vezettek a csúszáshoz, így történt az a mai színházi tradícióktól eltérő helyzet, hogy egy évadban egy társulat egy szerzőtől két darabot mutat be, hiszen az Elsötétítést is Spiró György írta. Egy #8220;Spiró-est" úgy néz ki, hogy este héttől fél tízig látható az Imposztor, rohammunkában a műszak átépíti a színpadot, s ott megtörténhet a második előadás tíz órától majdnem éjfélig. Kétszer néztem meg az előadásokat, egy esti főpróbát, illetve a bemutatókat. Nagyon más előadások voltak, az Imposztornak segített a közönség, hiszen komédia, az Elsötétítés főpróbáján a színészek szárnyaltak, a bemutatón némi verdeséssel találkozhatott a premierközönség. (Szükséges megjelölni az előadás napját a kritikához, mivel az aznapi produktumról szólhat a kritikus érvényesen.) Mindkét előadás még az érés folyamatában van, némi utógondozással kifuthatják legjobb formájukat. |
 |
| Jelenet az Imposztorból |
| Az Imposztort még gyerekfejjel láttam először, ilyenekre emlékezem: Boguslawski így meg úgy, hogy milyen sokára ismerték fel, hogyan szuszogott, ripacskodott Major Tamás, mekkora merészségnek tűnt, amikor rájöttem, miről is szól a darab. Láttam még egy erdélyi előadásban is, aztán most Pécsett. Nagyon más a történelmi helyzet, az anekdotikus parabola nem azonos szinten aktuális, mint megírásakor. Nincsen megszállás, viszont megmaradt érvényesnek a hatalom kérdése (gondoljunk a Nemzeti Színházra), hangsúlyosabb lett a pénz világa, s az igaz színház kérdése. Duró Győző dramaturgi és Hargitai Iván rendezői munkáját együtt dicséret illeti abból a szempontból, hogy mennyire felpörgették a cselekmény sebességét, mennyire áthangszerelték a szöveget, csak egy-két kifejezést változtatva meg, (hirtelen a gubernátor-tábornokra cserélése ötlik eszembe), a történéseket 1980-ba transzponálták, abba az időtlennek tűnő korba, amikor a szovjet hatalom vége beláthatatlan távolságban volt. Az előadáshoz használt gyönyörű függönyre vetített képekből, a Misa maciból, a lelkes felvonulásból lehet pontosan datálni. A Vilnai Lengyel Színházat élő-mozgó karakterek népesítik be, külön kiemelendő Ottlik Ádám alakítása, ez a fiatal színész egy paróka, egy özönvíz előtti napszemüveg, kopott zakó és nadrág segítségével teljes átváltozásra képes, akárha Zeami mester tanácsait követné egy nó színházi előadásban: kortalan idült alkoholistává lényegül, amit csak mozgásával közvetít, ilyen alak bármelyik színházi büfében fellelhető. A színházi karakterek felmutatásában van az előadás értéke, abban ahogy a színházi állatkertet, a ripacsot (Rogowski-Orgon : N. Szabó Sándor) a büfést (Benyovszki Tamás), díszítőt (Ujláb Tamás), kellékest (Domonyai András) meg sorolhatnám még kiket, kiállítanak. |
 |
| Jelenet az Elsötétítésből |
| Az Elsötétítés nehéz darab, a januári Kritikában olvasható. Szokatlan dolgokat vár el a színészektől Spiró, mint például ne mozogjanak feleslegesen, ne érjenek egymáshoz, ne végezzenek pótcselekvéseket. Ezt a Pesti Színházban nem sikerült végrehajtani. A PNSZ előadása sokkal jobb, mint a pesti produkció. A főpróbán megéltem azt, milyen, amikor működik az előadás, a premieren azt, milyen, ha beijednek a színészek. Ezt a lehetetlen hosszú, unalmas monológokkal megtűzdelt, szinte eseménytelen dumadarabot operaszerűen adják elő, így, a szólamokra különült előadásban színpadszerűvé válik az amúgy meglehetősen gyengécske darab, amely így, mint librettó, megállja a helyét. Számomra Spiró Szappanoperája volt az ilyen típusú darabjai közül a határeset, amit még érdemes színházban bemutatni. Mert a darab hemzseg a hibáktól. Mindez 1941. július 24-én játszódik. Ember akkor így nem beszélt. Sőt, ember így nem beszél, ilyen agyonretorizált szólamokban, ilyen hosszan. De hát nem realista színjátszásról van itt szó. Nem vágnak egymás szavába a színészek, hanem mindegyik belebeszél az időtlenségbe. A darab mégis aktuális, igaz. Antiszemitizmusról szól, hogy miképpen lappang. Velünk van az utcán (ezt időnként tapasztalom, érdekes, a bemutató éjjelén is ért ilyen #8220;atrocitás" az utcán csatangolva, ez van, ha valaki annak látszik, ami nem), hogy a közbeszédnek is kihagyhatatlan panelje. Nem tudom, Spiró tényleg a manipulációs technikák és az antiszemitizmus működését tematizálta-e, vagy csak a darab döntéshelyzete érdekli. |
 |
| Jelenet az Adáshibából |
| Szakonyi Károly: Adáshibáját talán öt percig tartottam érdekesnek. Az elején. Aztán hiába minden hűhó. Ez a darab elhalálozott. Ennek már kampec, hiába az előélet, hiába mutatták be 70 országban... Nem dívik ma már a nagycsaládi tévénézés. A kiscsávók dizsiben, meg plázaérzésben szenvednek, s nem izgassa fel őket a Marsra szállás. Nem vibrál a családra ma már a kékes képernyő. Nem izgatja fel a családot a közös tévénézés. Az amúgy is karikatúra figurákat csak túlspilázni lehet, mert mindenki igyekezett, de hát halottnak a csók, mit ér? Felsorolhatnám az egész társulatot, mindegyikük jó színész: Barkó György, Vári Éva, Füsti Molnár Éva, Lipics Zsolt De túlságosan egyszerű az eseménysor, a rendező (Bezerédi Zoltán) által elvárt figurák élettelenek, hiába az aktualizálás, hiába a szépségflastrom, a darab már nyáron, szabadtéren megbukott. |
