 |
| "Európa országainak és azok kultúráinak találkoztatása határok nélkül"
A Bolzano Új Városi Színház igazgatója, Manfred Schweigkofler, egy magyarországi nyaralás alkalmával a Nemzeti Színházban a "Revans" előadás nézőteréről szembesült a társulat tehetségével. A döntés, egy leendő közös produkcióról, fél év egyeztetés után született meg. A show-ban történelmi korokon vonulunk keresztül világléptékben, táncban lekövetve a fém, mint anyag szerepét az emberiség fejlődésének történetében. |
 |
| A mű története:
A színpadon egy történelem előtti kor elevenedik meg. A fém szellemei egy barlang mélyén vannak megkötözve, elfogva. A mindent tudó professzor "Zweistein" és ügyefogyott asszisztense jó szándéktól vezérelve, ki akarják szabadítani őket, de a gonosz szándékú gnómok megelőzik őket. A két szellem elszabadul és menekülni kezd. Büntetésül az egyik gnómot "Zweistein" professzor magával hurcolja. A nézőnek az egész első rész alatt olyan érzése támad, mintha Madách Az ember tragédiája koreografált változatát látná. Az ötletgazda és forgatókönyv író, Manfredo Cicigoi - kérdésre válaszolva - elmondta: nem ismeri Madách művét. |
 |
| Szereplők elkalauzolnak bennünket, Achilleushoz és görög harcosaihoz. "Zweistein" professzor férfihoz méltó harcot vív Achilleusszal, kit véd az "Anuditól" kapott óriási pajzsa és fegyverei. Az ókori Egyiptomot idéző díszletek között "Iduna" elhalmozza Kleopátrát az ékszerek csillogásával és ragyogásával, míg Cézár és "Anudi" a pénz értékének megismertetésével akarják elcsábítani a birodalom úrnőjét. |
 |
| A római farizeusok egy dinamikus örömtáncot adnak elő, melyből sugárzik az erő és az élet örömei utáni vágy. Ebbe a kavalkádba csöppen bele Assisi Szent Ferenc, a tisztaságot és szegénységet fogadott szerzetes, akinek a túlélésre az egyetlen esélye a kéregetés. A pénz átértékelődik és a gazdagok adakozni kezdenek rászoruló társaiknak. A következő jelenet a középkor világába repít minket. Udvarhölgyek és lovagok vonulnak díszes ruháikban, páncél öltözetükben. "Anudi" különböző próbatételeket talál ki: egy lovagi tornán megmérettetnek a legbátrabb lovagok és szolgálóik. "Anudi" másik próbatétele a trónba kövezett kard, az Excalibur, melyet csak az arra teremtett király tud kihúzni. Az emberré változott "Sog" lesz a kiválasztott, aki a kardot el tudja mozdítani a helyéből. "Sog" lesz a király és mindenki az ő kegyeit keresi. Egy középkori lakoma keretében elkezdődik az ünneplés, a király beavatása. A lovagok és az udvarhölgyek között a kornak megfelelő plátói szerelem bontakozik ki. "Sog" és "Iduna" most találkoznak először és gyengéd érzelmek ébredeznek köztük. Ebbe az álomszerű szerelemes együttlétbe tör be "Anudi" és egy félelmetes, furcsa bál keretében ráuszítja az emberiségre a késő középkor ártó szellemeit. Az első felvonást egy örült haláltánc zárja. |
 |
| A második felvonás elején egy, a mindennapjainkat bemutató életképben láthatjuk újra hőseinket. A díszletek, a jelmezek a századfordulót idézik, az ipari forradalom találmányait mutatják be szereplők. "Anudi" és "Iduna" különböző helyszíneken tűnnek fel, továbbra is elénk tárva a jó és a rossz ellentétét. Láthatjuk őket pályaudvaron, vonaton. "Anudi" egy gyár vezetője, ahol titkárnők gépelnek, munkások dolgoznak, találmányok születnek. Folyamatosan érezhetjük a feszültséget, hogy "Anudi" valami szörnyű csapásra, háborúra készül. Ellenségeit börtönbe zárja, akik onnan csak különböző fortélyok és cselek segítségével tudnak szabadulni. |
 |
| Megjelenik a jelenkor egyik jellegzetes fegyvere a puska és a golyó. Mindezen eszközöket a tánc és a színészi megnyilvánulások teszik dinamikussá, kifejezővé. A jelenetek hangulata a hatalom utáni vágyat, az önmegvalósítást sugallja. A két testvérszellem értékekben és érzelmekben való mássága továbbra is minden képben megtalálható. A szerelmi szálak ebben a felvonásban is fontos szerepet kapnak: egyik a beteljesületlen szerelem, a másik a felszabadult boldogságot bemutató szerelem. A zárójelenet feloldja a nézőben felmerülő kérdéseket és a kérdések mögött rejlő feszültségeket. |
 |
| Karakterszereplők:
A "Táncos": Vári Bertalan Tánckar: Bistei Judit, Borics Annamária, Enyedi Péter, Ferkó Dóra, Gál Sándor, Görög Zoltán, Hernicz Albert, Horváth Mónika, Iványi Tamás, Kun Zsuzsanna, Morvai Veronika, Rajna Eszter, Vass Judit, Végső Zsolt, Zsombori Miklós. Alkotóstáb: Rendező-koreográfus: Román Sándor Fotó: a szerző |
