Sultz Sándor: Igézet

"Az én szép szeretőm kiadott énrajtam, könyörülő halál, könyörülj meg rajtam! Legyek lealázva a porba, ottan elgyötörve, tiporva, akkor sem tiéd a győzelem, büszkén emelem föl még fejem." (Vajda János: Gina emlékére)

Sultz Sándor kortárs drámaíró, néhány évtizede tűnt fel furcsa világú, abszurd színműveivel. Többször nyúlt már írók, költők személyéhez, élettörténeti emlékeihez, hogy aztán saját szemszögéből rajzolja át a magyar irodalomtörténet egy-egy mozzanatát. Vajda János feleségének, Bartos Rozáliának Emlékirataim c. regénye alapján született meg az Igézet, mely nem színpadi adaptáció, hanem egy sajátos fikció: Vajda feleségének és egykori múzsájának, Ginának "sorsdöntő" összecsapását beszéli el.

Bajcsay Mária - Meszléry Judit


Bajcsay Mária		Meszléry Judit

Bajcsay Mária - Meszléry Judit

Három nő, három életforma, három múlt. A századfordulót élő Bécs egy eldugott, szegény bérházában Lizl (Szűcs Krisztina), a fiatal, kemény utcalány közös albérletben lakik Ginával (Bajcsay Mária), a kiöregedett nagyvilági nővel. Gyakori, s nem éppen kívánatos vendégük Róza (Meszléry Judit), aki egyre erőszakosabban akar segíteni a beteg Ginán. A kínos segítőkészség okára hamar fény derül: Róza Vajda János felesége, Gina Vajda híres, nagy szerelme volt.
A három színésznő három egyéni sorsot formáz meg, s egyben három lehetőséget a férfiakkal való "közös" életre. A sodró lendületű, feszített tempójú darab mégis a két öregasszony, Gina és Róza párviadalában teljesedik ki, melyben a felek egymás és saját múltjukkal is harcban állnak. A két nő kapcsolata a kölcsönös megalázás jegyében fogant, de a büszkeség és a szavak mögött egyre többet tudhatunk meg Róza, Vajda és Gina szövevényes, valós vagy éppen "elképzelt" múltjáról.