(MTI) - A Jászai Mari-díjas színész március 7-én, életének 55. évében hunyt el.
"A te életed a példa arra, hogy az élet csupa mese, csupa mesévé vált valóság és valósággá vált költészet" - mondta a hamvasztás utáni búcsúztatáson Pozsgai Zsolt drámaíró, színházi rendező.
Szurdi Miklós rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója felidézte: a Színház- és Filmművészeti Főiskolán egykori osztályfőnökük, Várkonyi Zoltán azt mondta, ha Szakácsi Sándorról beszélt, "megvan az új Darvas Iván".
"Sanyi már akkor mindent tudott (...), ellentmondást nem tűrően tehetséges volt, bájos, előkelő, csélcsap, hódító, őszinte, szerelmes vagy kültelki szélhámos, ha kell" - mondta.
Szólt arról is, hogy amikor Szakácsi Sándor Székesfehérváron játszott, olyan mélységes tisztelet vette körül, hogy rá kellett jönnie, ő már nem a "Sanyi", hanem egy a nagy magyar színészek közül, a "nagy öregek közül".
Szurdi Miklós kiemelte, hogy több mint három évtizeddel ezelőtt "nem az új Darvas Iván kezdte el a pályáját, hanem egy született, különleges, érzékeny, senkihez nem hasonlítható nagy színész".
A Pesti Magyar Színház az MTI-vel azt közölte: Szakácsi Sándor kívánságára hamvait a család a Földközi-tengerbe szórja.
Vendégművészként játszott a Rock Színház, a Szabad Tér Színház, az Új Színház, a Gyulai Várszínház, az Esztergomi Várszínház produkcióiban is.
Színpadi szerepei között volt Hamlet, Liliomfi, Csongor (Csongor és Tünde), Lysander (Szentivánéji álom), Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Trigorin (Sirály), Biberach (Bánk bán), Don Quijote (La Mancha lovagja).
Szakácsi Sándor több filmben játszott, így az Elveszett illúziók (1982), az Eszkimó asszony fázik (1983), az István, a király (1984) és a Redl ezredes (1984) című alkotásban is. Számos rádiós alakítás és szinkronfőszerep is fűződik a nevéhez.
A Pesti Magyar Színházban tavaly decemberben Csengey Dénes A cella című művében Villon szerepét játszotta, valamint Pozsgai Zsolt Szeretlek, fény című darabjában lépett színpadra.
Szakácsi Sándor művészi tevékenységét 1985-ben Jászai Mari-díjjal, 1986-ban Hegedűs-gyűrűvel, 1992-ben Őze Lajos-díjjal, 2000-ben Ivánka Csaba-díjjal ismerték el. A Sík Ferenc Alapítvány különdíját 2002-ben, a Főnix-díjat 2003-ban kapta meg.
