A szállító - Húsz dolog, amit ne tegyünk vezetés közben

Luc Besson nem cicózik azzal, hogy fantáziadús forgatókönyvet írjon. Sőt még attól se riad vissza, hogy önmagát ismételje, hiszen A szállító a nagysikerű Taxi filmek komolyabb változata is lehetne. Csak a szponzorok és a szereplők mások. Itt nem oroszlán csillog a kocsi elején, hanem a kék-fehér karika, így kicsit módosul a célközönség.
Éjfekete, csillogó bömö, benne egy izmos kopasz. Órájára néz, kesztyűt húz, bepötyög egy kódot a számlapon és felbőg a motor (slusszkulcs már csak az amatőröknél dukál).
Ennél közhelyesebb indítást igazán nehéz lenne elképzelni, persze attól még lehet tetszetős. Viszont ami ezután következik, a film első negyedórája, igazán megéri a jegy árát, annak aki vérbeli autós üldözést akar látni (márpedig aki erre a filmre jegyet vesz, mind azt akarja). Ha a film végig tartaná azt a minőséget és sebességet, nem is volna semmi gond.
Már az elején megtudjuk, mennyire kellemetlen tud lenni, ha többen megyünk rabolni, mint ahogy azt a szállítónkkal megbeszéltük, utána egy szélsebes városnézés következik Nizza utcáin. Tehát a felütéssel semmi gond, csakhogy utána kicsit meglassul a film és még mélyebbre süllyed a közhelyek posványába.

A második megbízásnál a csomagtartóba bezsákolt leányzót elég egy pillanatra szabadon engedni ahhoz, hogy fellobbanjon a nagy szerelem és persze megharagudjanak a megbízók, aminek a következménye nem csak ejnye-bejnye lesz.
Elindul a lavina, felrobban a kocsi, rakéták röppennek a konyhába, vagyis megkezdődik a bosszúhadjárat mindkét irányból. Kopasz, kigyúrt (és most már szerelmes) főhősünk elindul csábos barátnőjével, hogy felszámolják az embercsempészek gonosz bandáját.
A sok bunyó és galiba közepette szerencsére akad még egy segítője, a helyi rendőrfőnök személyében, aki a szívére hallgatva szabadjára engedi és fedezi az ex-kommandós kopaszt, hogy az elvégezze a rendőrség munkáját.

Persze a film végéig még sok vér lefolyik a szélvédőn, megtanulhatjuk, hogy lehet klipszes pedállal harcolni az olajfürdőben és még sok hasonlóan hasznos, a mindennapi életben jól alkalmazható trükköt.
Jason Statham a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső című klasszikussá vált Guy Ritchie filmmel robbant be a köztudatba, majd ráduplázott a Blöffben. A sármos fiatalember sportolóból lett fotómodell, innen került a filmkamerák elé, de úgy tűnik csak Guy Ritchie volt képes olyan szerepet találni neki, amiben emberi, humoros és lehengerlő tud egyszerre lenni. Későbbi filmjeiben sajnos beskatulyázták "az izmos kopasz, akinek erős londoni akcentusa van" szerepére, így játszott már kemény zsarut Jet Li Az egyetlen című filmjében és börtöntölteléket a Mean Machine-ben Vinnie Jones oldalán, most kemény sofőr, jövőre pedig ismét alvilági figura lesz az Italian Job remake-jében.
Talán a főszereplő sportos múltja miatt, a film akciójelenetei jól sikerültek, a bunyók elég jól koreografáltak, habár kicsit lassabbak a keleti harcművészek akcióinál.
Összességében egy jó akciófilmmel van dolgunk, ami nem tartogat sok meglepetést a nézők számára (kivéve a pedálos részt). Nagy hátránya a filmnek, hogy az első hatalmas autós üldözés után már alig tartalmaz normális autós jelenetet, sőt a főhős egyre gagyibb autókba kényszerül, míg végül egy böszme nagy kamionban rendezi le fő ellenlábasát.