| A Gyulai várszínház és a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház közös produkcióját a Bárka Színházban is láthatták már a különleges színházi csemegék iránt érdeklődők, s akkor Törőcsik Mari játszotta az anya szerepét. A POSZT műsorújságja is őt hirdette, minden bizonnyal a nézőteret megtöltő pécsi közönség elsősorban rá volt kíváncsi, de végül is Nagy Mari játszott helyette. (Az viszont elvárható lett volna, hogy ezt a közönséggel, valamilyen formában közlik.) |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
Vidnyánszky Attila és Szász Zsolt (dramaturg) a műsorfüzetben többek között azt írja, hogy a színház eszközeivel újraírták Juhász Ferenc nagyformátumú, már klasszikusnak számító versét, s az így létrejött színpadi kompozíció a beregszászi társulat szuverén világértelmezését fejezi ki, amelyben a felhasznált irodalmi alkotás legfeljebb ihletforrásként említhető. Ez igen tiszteletreméltó kinyilatkoztatás; kár, hogy mindezt egy szórólapon nem közölték, mert akkor a közönség nagyobbik része is értette volna, helyére tette volna azt, ami a színpadon játszódik. |
 |
 |
|
 |
 |
 |
| A szarvassá vált fiú története magában hordozza mindazt amit az életről, az elszakadásról (mai szóval élve az identitásról), az örök visszatérni (nem) akarásról és az elmúlásról bennük él. Ezt színpadon megjeleníteni prózában, zenében, mozgásban a XXI. században sokféleképpen lehetséges. Alekszandr Belozub kevéske díszletelemmel remek színpadteret produkált, s ehhez Horváth Csaba koreográfiája is jól illeszkedett. A gondok akkor kezdődtek, amikor az előadás első ötven percében egy felmagasztosult jelenet csúcspontján úgy éreztük ami eddig történt, azzal tulajdonképpen kerek egész a színpadi játék, vége a produkciónak. S akkor elkezdődött a történet ismétlése, majd egy idő után még egyszer és egyre vadabb színpadi eszközöket felmutató stílusban, ami már nem is igazán tudtak megemészteni a nézők. (Volt amikor egyszerre harminc-negyven néző is távozott a nézőtérről.) Ennél a produkciónál is igaznak bizonyult: a kevesebb sokkal több lett volna. Csak egy példa az igazán nem ide való, idegen, túlburjánzó, öncélú megjelenítési formákból: a transzvesztita, szado-mazo nő, mellbimbójára láncolt puskájából még csak nem is tejet, hanem cólát spriccel egy műanyag üvegbe. |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
|
A sok csoportos szereplő közül nem lehet kiemelni senkit, mert mindannyian derekasan végrehajtották a rendező instrukcióit. A hálatlan szerep Nagy Marinak jutott, aki igen finom, drámai eszközökkel megemelte, valójában meg sem írt szerepét. A fiút az a Trill Zsolt játszotta, akit nemcsak az Újszínházban, de az egész magyar színjátszásban üstökösnek kiáltottak ki egyes ítészek. Valójában, most ebben az igen nehéz szerepben mutatta meg először, hogy a megelőlegezett bizalomnak van alapja. A mezítelenre vetkőzéstől (Pécsett tegnap késő este alig volt 14 fok) a vizes jelenetekig mindent úgy oldott meg, hogy az általa megjelenített figura hiteles maradt. Soha, egy pillanatra sem esett ki szerepéből; olyan pszichés és fizikai kondícióról tett tanúbizonyságot, amit ma tényleg kevesen tudnak a hazai színjátszásban. Fotó: Peti Péter További képek: ppphoto.terasz.hu |
