|
Ő maga csak annyit vallott be, hogy Iglón született, a korából viszont letagadott pár évet. Tehette, mert még nyolcvanas éveiben is gyönyörű, törékeny, vörös hajú és rendkívül fiatalos külsejű asszony volt, aki meglepően későn kezdte operaénekesi pályáját: 1946-ban került a Magyar Állami Operaházba. 47 évesen énekelte először és 63 évesen utoljára Csocsoszánt.
Színpadra persze sokkal korábban lépett: háromévesen már játszott, mint egy többgenerációs színészdinasztia legifjabb tagja. Minden felmenője színésznő: a dédmama, Rácz Mária vándorszínész, aki egy 48-as forradalmárhoz és honvédtiszthez megy feleségül. A nagymama, Szelényi Emília, aki őt felnevelte, a mama, Szelényi Ilonka, a nevelőapa, Neményi László pedig nagykárolyi színigazgató. Talán érhető, hogy éppen ő, akit anyja első házassága miatt Szabó Emíliának anyakönyveztek (féltestvére Szabó Ernő színművész), nem akar színész lenni, ezért megszökik otthonról. De a nagymama visszahozza.
Erdélyben kezdi a pályáját operettekben mint szubrett. Itt ismeri meg első férjét, Indig Ottót, akinek híres Torockói menyasszonyában ő játssza a címszerepet. Aztán repatriál és magyarországi színházakban játszik: Szegeden, Miskolcon, Debrecenbe már mint Horváth Árpád főrendező és igazgató felesége megy. Mivel az igazgató nem akarja, hogy a felesége játsszon, csak beugrással léphet fel A néma levente Zíliájában. Debrecenben kezd operaéneklést tanulni Hoór-Tempis Erzsébetnél. Korábban persze sokat énekel: sanzont és megzenésített verseket, Adyt, Juhász Gyulát. Erre kényszerül a negyvenes években is, amikor bezárulnak előtte a színházak kapui. Pódiumon és kávéházakban lép fel, de neki ez a műfaj is jól áll. Ekkor már mögötte van a debreceni nagy siker: Kodály Székely fonója, amelyben látta őt Tóth Aladár, aki mikor igazgató lesz, azonnal meghívja Neményi Lilit az Operaházba.
Már a második világháború után vagyunk, amelyben nyomtalanul tűnik el az illegalitásban működő Horváth Árpád, akinek haláláról ma sem tudunk pontos adatokat. A kávéházból jött énekesnőt persze ellenállás fogadja az operaházi kollégák részéről, de a közönség a szakma első perctől fogva elfogadja. Nagy sikersorozat kezdődik a Mozart- és Puccini-hősnőkkel és olyan rendezőkkel, mint Nádasdy Kálmán, akit "varázslónak" nevez. Bár a hatvanas években nyugdíjba megy, még a hetvenes években is bejárja előadókörútjaival a világot: Erdélyt és Amerikát. Visszamegy vendégként Debrecenbe is eljátszani a Nagymama címszerepét. Tevékeny, szép életet élt halála pillanatáig.
Még életében megjelent róla Kerényi Mária könyve, amely részben az ő naplójegyzetei alapján készült. Ebben írja: "A halottak hálót szőnek az élők köré. Sűrű, egyre sűrűbb lesz a finom, láthatatlan, megfoghatatlan anyagból szőtt fonál: már alig látok át rajta. Humorommal néha még ki-kikacsintgatok egy-egy kis résen, de az igazság az, hogy mindig a halálra gondolok. Nem félve, hanem mint egy szerepre, amit harc nélkül, kikerülhetetlen természetességgel oszt ki rám a nagy igazgató. Nem leszek egyedül. Ott lesz mindenkim, akiket szerettem."
|
