A bohócokhoz hasonlóan krétafehér az arcuk, és buta, óvatos arckifejezéssel néznek. Vérükben van az abszurd. Nem piros az orruk, de a hajuk olyan, mintha egy petárda robbant volna fel benne. Senki nem szól egy szót sem, de mindenki mindent ért és megállíthatatlanul nevet. Az utókor helyet követel az életben, ahol újra és újra összetalálkozik a kitaposott szandálban, femme fatale-ként grimaszoló anya és az elázott apa, aki még akkor is iszik, amikor a kabátujjában egy partvisnyéllel alszik. Ebben a megdöbbentő családban a nagymama a sarokban vonaglik, egyfolytában zsörtölődik, mintha valami betegség kerülgetné, és közben szelídséget és melegséget sugárzó dél-amerikai melódiák szólnak. Az emberséget sugárzó Szemianyuki a szórakoztatás eszközeivel utasítja el az ürességet és a félelmet. Nem szabad beletörődnünk. Nem maradhatunk magunkra.
Az 1968-ban, Leningrádban (Szentpétervár) alakult Licedei Oroszország első és mindmáig egyetlen pantomimes bohócszínháza. Manapság a Licedei Színház hírneve a populáris bohózat és a kortárs orosz pantomim különböző formáinak vitathatatlan és jól érzékelhető alkímiájára alapul, és a gyökerek a commedia dell'artéhez nyúlnak vissza. A színházi rangsorok bohócszínház kategóriájában a Licedeit a világ vezető társulatai között jegyzik. Az elmúlt tíz év során a színház számos országban fellépett, valamint az amerikai Lensinkton díszpolgári címe mellett, kolumbiai, hongkongi, kínai, németországi, hollandiai és franciaországi fesztiválok első díjaival is büszkélkedhet.
2009. március 26, 27, 28, 29 Thália Színház (Budapest) 19:00 - Szemianyuki; km.: Olga Jeliszejeva, Alekszandr Guszárov, Marina Mahajeva; Kaszjan Rivkin, Jelena Szadkova, Julja Szergejeva; d.: Borisz Petrusanszkij; rend.: Borisz Petrusanszkij
