|
Akik látták nyáron a keszthelyi Festetics kastélyparkban a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjátékot, egycsapásra megtanulták a nevét. Végül is nem olyan bonyolult: Magyar Attila (fotó). (Más kérdés, hogy a szakmában mindenki Faternak hívja.) Ott a keszthelyi éjszakában Fater a kacagás gyönyörűségével ajándékozta meg a nézőket. Benedek alakjában bemutatta milyen az a férfi, akiben megcsontosodott az önszeretet, aki inkább epés szócsatákba bonyolódik (a szintén felvágott nyelvű) Beatricével, mintsem, hogy meghódítsa őt. Az ő Benedekje nem nőgyűlölő, inkább picit (olykor nagyon) szorongó, magányos ember. Amilyenek mi is vagyunk - vagy bármelyik pillanatban lehetünk. S amikor megérinti a szerelem, ez a számára új, felkavaró érzés, egészen kivetkőzik magából. Miközben levetkőzik magától - félmeztelenre. Eufórikus állapotában valósággal szárnyai nőnek. Felszökken a terasz mellvédjére. És kirepül a szabadba |
