Szerelemtől sújtva: egy skizo-szingli szenvedései

Egyéb

A film egy hétig követi egy egyedül élő fiatal lány életét annak csinos kis lakásában. Mindenki más csak árnyékként, széles hátként és telefonhangként szerepel a filmben. A leányzó napjait önmarcangolással és skizofrén monológok előadásával tölti.
Ennek oka valószínüleg a nehéz gyermekkor, mivel szüleit autóbaleset érte és őt egy baráti család vette magához, majd 13 éves korában nevelőapja elcsábította és majdnem gyereke is lett tőle. Később, hogy eltusolják a szörnyű tettet, beadták a lányt egy vallásos bentlakásos iskolába, ahol nem érezte túl jól magát. Persze a titkolt viszony (ami ezek szerint mégse olyan titkos, hiszen a feleség adatta be a lányt az intézetbe) folytatódik és tart egészen napjainkig. Erre pedig mind magunknak kell rájönnünk, a lány rémálmai és monológjai alapján. Mivel ez egy alacsony költségvetésű film, senki sem látható a főszereplőn kívül, mindenki csak hallható, így igen könnyen összetéveszthető egy rádiójátékkal, melyből kivágták a narrátort.

A lány a férfit várja, az meg egy szemét, mint minden férfi és néha nem jön, néha elalszik dugás után és ellóg reggel, és mindig áltatja szegény párát, hogy majd elválik, bla-bla-bla. Ilyen életmód mellett, persze nem csoda, ha megőrül a szerencsétlen szingli-kislány és "hülye fasz férfiak!" felkiáltásokkal borzolja azon hímnemű nézők idegeit is, akik még nem követtek el semmit. Persze, ő is játssza saját kisded játékait más férfiakkal, de hát ez is a nehéz gyermekkornak tudható be.

Összefoglalva: a kitartott kiscsaj remek kis lakásban egyedül szenved a semmittevéstől.
Álszent, őszintétlen és unalmas az egész alkotás. Nem segít rajta a remek operatőri munka, mert a pocsék és felháborító forgatókönyvet nem mentik meg a remek beállítások sem.
Nem is értem, hogy képzelte az alkotó, hogy egyetlen szereplővel képes lesz élvezhető filmet alkotni, hiszen ez akkora feladat, amire még a legeslegjobb színészek is csak ritkán vállalkoznak. Ehhez egy remekbeszabott forgatókönyv kell, ami legyőzi azt a tényt, hogy ugyanazt az arcot bámulod 90 percen keresztül. Valaminek azért történnie kellene, nem elég a véres törülközőt mutogatni és hozzá horrorisztikus hangeffekteket keverni valamelyik számítógépes játékból. (Valószínűleg csak véletlen, de az említett effekt fölöttébb hasonlít az Ubisoft játékcég termékeinek főcíme alatt hallható iszonyatra.) Ráadásul a filmben túl sokszor hangzanak el ehhez hasonló hajmeresztő hangeffektek, melyek szörnyen mesterkélté és erőltetetté teszik az egészet. A tizedik percben találkozunk először a Véres Törülközővel, aminek ekkor még semmi szerepe, de a szájbarágós rendezésnek hála, olyan rémisztő zenefoszlány kíséri, hogy egyrészt röhögnie kell a nézőnek, másrészt még a legretardáltabbak is rájönnek, hogy ez lesz az a kulcsfontosságú eszköz, amivel a kis hölgy tönkreteszi párja életét.

Az más kérdés, hogy nehezebb kitalálni a hogyant, ráadásul még én se tudtam ezt kivárni, mert a 70 perc környékén a Véres Törülköző újra felbukkan egy röhejes hangeffekt társaságában, és ekkor már kénytelen voltam elhagyni a nézőteret.
A legszebb jelenet, mikor egy zsaroló részeges férfit a szerencsétlen hölgyike szájjal elégít ki, hogy megvédje kitartója jó hírnevét. Ez már annyira hányingert keltően sértően közhelyes a nőkre és férfiakra nézve egyaránt, hogy talán csak a CKM magazinban kaphatna helyet, nem a moziban.

A témaválasztás még ennél is érdekesebb. A rendező forgatókönyvíró Sas Tamás és partnere Can Togay most épp a pedofíliát választották filmjük témájául, gondolván, hogy olyan érdekes és visszás és egyáltalán.
A gond csak annyi, hogy ez a téma sokkal komolyabb és összetettebb, minthogy megengedhető legyen gyenge "művészi" alkotásokat készíteni róla. Erről a témáról, ha nem tud valaki nagyszerűt és újszerűt mondani, akkor jobb, ha békén hagyja.
Mindezek ellenére, a film lehet, hogy nagy siker lesz, bár ennek én semmilyen okát nem látom, sőt