A Moszkva tér rendezője, Török Ferenc augusztus 4-én kezdte el forgatni Szezon című játékfilmjét Karcagon, Budapesten és Balatonaligán. A rendező - egy napilapnak a közelmúltban adott nyilatkozatában - úgy tömörítette a film sztoriját, hogy "három alföldi pincérfiú indul szerencsét próbálni a Balatonra, 2003 nyarán". Hőseinket Nagy Ervin (Katona József Színház), Nagy Zsolt (Krétakör Színház) és Kokics Péter (nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház) alakítják.
A Premier a nyár ki tudja hányadik legforróbb napján látogatott el a forgatásra, a Balatonra, a Club Aligába. Tessék!
A csapóra krétával firkált kriksz-krakszok alapján kiderül, hogy 2003. augusztus 16-án a forgatás az 57. tekercsnél, a 32/1-es jelenetnél és a 412. csapónál tartott. A férj (Keszég László), a feleség (Botos Éva) és az anyós (Egri Kati) éppen rendelnek egy balatoni étteremben: tejszínes-gombás szeletet, vegyes körettel, de nem hasábburgonyával az embernek, hideg gyümölcsleves, tejszínhab nélkül az asszonynak és túrós csusza, szalonnával, sok szalonnával az alkoholista anyósnak. Nincs különösebben jó memóriám, de egy kívülálló számára már-már hihetetlenül sokszor próbálják, majd veszik fel a jelenetet, olyannyira, hogy még én is megjegyzem a szöveget. Török Feri szerint teljesen normális a két-háromszori rögzítés, főleg más-más plánból. A Szezon egyébként játékfilmes kiteljesedése a rendező 2001-ben forgatott dokumentumfilmjének, az Alignak. Az akkori helyszín: "a balatonaligai pártüdülő 2001 nyarán. Pincérek és cselédlá-nyok, múlt és jelen, helyzetek és történetek, régiek és újak"
- Két évvel ezelőtt még Schiffer tanár úrral kezdtünk el foglalkozni Aligával - mondja Török Ferenc. - A Club Aliga itt maradt, hihetetlen módon, felette pedig a Gagarin-lakótelepen a pincérek, a személyzet, akik egykor szolgáltak az üdülőben.

A dokumentumfilmhez lejöttem meginterjúvolni ezeket a ma már hatvan-hetven éves embereket. A munkásszállón viszont találkoztam a ma itt dolgozó fiatal srácokkal is. Így a dokumentumfilm végül a régiek és a maiak közti kontrasztról szólt. Megdöbbentő volt a különbség és a gondolati távolság, ami a két generáció között feszült. Ők ihlettek meg, hogy megírjam a játékfilm forgatókönyvét Podmaniczky Szilárddal. Először tehát megismertem ennek a világnak a törvényeit; általában a vendéglátózásét, aztán Aligáét, ami egy egészen speciális közeg. Ugyanis ma súlyosabb kérdéseket vet fel ennek a komplexumnak a helyzete, mint a pártállami időkben. Most például sokkal érdekesebb a felszolgáló és a vendég viszonya, mint akkor. Sokkal nagyobb a szakadék közöttük, sokkal nagyobbak a konfliktusok is. A fő ütközőpont az, ahogy a rettenetesen rosszul kereső pincéreknek végig kell nézni, hogy újgazdagék hogyan költik el a személyzet számára felfoghatatlanul sok pénzt. Egy bányásznak - akinek szintén kemény élete van - valószínűleg fogalma nincs, hogyan élnek a Rózsadombon, de itt egy térben, időben, ha úgy tetszik, egy színpadon találkozik két réteg. Orwellnek van egy könyve: a Fönn és lenn, London és Párizs, amely a pincéréveiről szól, és amelyből kiderül, ez a miliő milyen ütközőpontja szegénynek és gazdagnak. Éppen ezért alkalmas arra, hogy drámát, filmet találj benne.
- Érzésed szerint hogyan változott meg a Club Aliga attól, hogy bárki bejöhet ide, akinek pénze van? Nem zárt világ többé
- Bizonyos szempontból teljesen érdektelen, hogy ez Aliga vagy nem Aliga. A film szempontjából persze nekem fontos volt mint díszlet, mert az étterem, ahol forgatunk, tizenkét éve zárva van. Egy nyáron üzemelő balatoni éttermet ugyanis nem tudtunk volna kifizetni.

Ráadásul van egy elhagyatott, elvarázsolt kastély hangulata, ami nekem direkt jó. Bejössz és rögtön érzed a fátumot Hogy itt valami nagyon súlyos van a levegőben, vagy történik fog valami. Ugyanakkor - visszatérve a kérdésedre - miközben még mindig rendezetlen a terület jogviszonya és szépen rohad le, a hely szelleme tovább él. A mai napig előfordul, hogy valamelyik "fejes" pél-dául itt tartja az esküvőjét. A hatalom valamiért betegesen ragaszkodik a helyhez. És noha ma már valóban nyitottak a klub kapui, nyilván neked sincs jachtod a kikötőben, nincs négyezer forintod egynapi parkolásra vagy ötszáz forintod egy sörre.Ilyen értelemben tehát a Club Aliga alkalmas helyében és szellemében is arra, hogy fölvesse azokat a konfliktusokat, amikkel én foglalkozom a filmben. A melósok például nem jöhetnek be a bárba meginni egy sört, nem mintha telne nekik rá, inkább megisszák üvegből kint a portásnál. Persze, én is szeretek nyaralni, étteremben enni, jól érezni magam, de most megpróbálom azok szemével látni és láttatni a világot, akik ilyen szituációban nem nyaralnak.
- Amikor elkezdtetek dolgozni a forgatókönyvön, akkor a Balaton nem így nézett ki. Hogy nehezítette meg a megváltozott helyzet a forgatást?
Garas, Török és szerzönk az aligan forgatásán
- Nézd, háromszáz méter kell gyalogolni, hogy tízcentis legyen a víz Ez nem tud nem megjelenni a filmben, mert igazi fürdős jelenetet nem tudok forgatni, ugyanis kamerával nem tudok bemenni öt-hétszáz méterre, ahol le tudnának merülni a színészek a víz alá.
A jelenet utolsó plánjának próbája, majd felvétele következik. A dialógok alatt most Egri Kati arcát filmezi Garas Dani. Viszonylag gyorsan, húsz perc alatt megvannak. Kati még viszszanézi monitoron a jelenetet, majd aznapra végzett. Másnap - vasárnap lévén - szabadnap, úgyhogy a szereplők és a statiszták nagy része visszamegy Pestre, vagy egy kicsit ejtőzni a Balcsira, meglátogatni egy-két ott nyaraló barátot. Még egy kérdésre van idő. - Végül is ezeknek a fiúknak az "egy nyár a Balatonnál" egyfajta kis "Ame-rican dream" beteljesülése? Pénzkeresés, csajozás, addig sem kell otthon lenni
- Nem. Semmiképp sem. Ma már az sem dream, hogy elmegyek Ausztrá-liába vagy Amerikába Ezek a hatvanas, hetvenes évek nagy álmai voltak és nem életképes filozófiák többé.A formával persze el lehet játszani, én is megteszem, de ez a "megváltjuk a világot hangulat" - talán ebből a filmből ki is jön majd - a múlté. A három srác elindul egy koszfészekből, egy alföldi kisvárosból - na jó, ebben van egy kis texasos - a Balatonra, mert számukra otthon teljesen beszűkültek a lehetőségek. Megpróbálnak valamit, aminek nyilván az a vége, hogy visszamennek oda, ahonnan indultak. A főhős legalábbis visszamegy. És noha ez nem pesszimista film, a Szezon főhőse mindenképpen leszámol azzal az illúzióval, hogy "ha én ezt a helyet elhagyom, akkor majd minden megváltozik". Alapvetően bennünk változnak meg a dolgok és nem a környezetünkben. Tökmindegy, hol vagy; először saját magadat kell rendbe rakni.
A Szezon még őszig forog. A tervezett bemutató: a 2004-es filmszemlén. A további szerepekben: Hámori Gab-riella, Csuja Imre, Rezes Judit, Takátsy Péter és Szirtes Ági.