A "MIT LÁT EGY CIVIL (ÍRÓ), HA BETÉVED A SZÍNHÁZI FENEVADAK KÖZÉ" alcímű est szatirikusan ábrázolja a kívülállók számára misztikus világot, mely belülről nézve kicsit sem titokzatos, sőt meglehetősen hétköznapi. A délelőtti próbák hangulatából sokszor még maguk az alkotók sem képesek megérezni a leendő előadás varázsát. Kisszerű összecsapások és átlátható praktikák, színészi hisztik és nagy kirohanások fedik el azt az érzékeny dolgot, ami a színészekben történik, míg egy szerepet megszülnek. Néha a kollégák sem tolerálják egymás munkamódszerét ? nem csoda, ha egy kívülálló nehezen tudja elképzelni, mi zajlik a kulisszák mögött. Esetünkben Kishon csak játssza a naivat, hiszen rutinos színpadi szerzőként, sőt színpadi és filmrendezőként sokszor bábáskodott produkciók megszületésénél. Az irónia azonban elválaszthatatlan tőle, aki akár önmagát is kétértelmű helyzetben ábrázolva ennek a világnak a humorát látja meg. Jól tudja, hogy a nagy drámák kívülről nézve gyakran komikusak: A színészek, ahogy sorokért, szerepekért harcolnak; vagy egy tapsos abgangot szeretnének kicsiholni a fásult nézőkből, ahogyan "méltóságukat" kívánják megőrizni. Vagy a premier utáni gratuláció esete...
A szituációban szereplőknek élethalálharc ? de egy idegennek mindez megérthetetlen. Ezt a színfalak mögötti világot mutatja meg ez a kabaré-est, a szerző belecsöppenésétől (darabrendelés) a premierig.
A műfaj igényli a dalokat, sanzonokat. A jelenetek között egymást kísérik zongorán a színészek, főleg a ?60-as évek slágerterméséből válogatva ? hiszen Kishon humoreszkjeinek világa a régi Ludas Matyi hangulatát idézte fel az alkotókban. (Ma már ez a kor is nosztalgia!)
