A Bárka Színház egy új prgramot indít be, amely leginkább azoknak az embereknek szól, akik a színházcsinálást hivatalosan nem űzik, de hobbi szinen kipróbálák. A "foglakozás", a tréning első alkalommal december 13-án lesz a Bárka Színházban 21 órától.
A terv a következő: bejön a néző a színházba, jegyet vesz, a kabátját beteszi a ruhatárba. Csöngetnek, belép a színházterembe. Ott már van valaki, aki beszélni kezd, gesztikulálni, mozogni játszik a színpadon. Ez, ugye, eddig nem túl eredeti, most jön a lényeg. A néző, ahelyett, hogy leülne, hátradőlne, nézné a játékot, maga is játszani kezd. A lehető legegyszerűbb módon játszik: utánozza a középen álló alak beszédét, gesztusait, mozdulatait. (Igen, ez a mimézis, ahogyan ezt Arisztotelész és a papás-mamást játszó óvodások már felfedezték.) Nincs néző, nincs nézőtér: csak játszók vannak a térben. Játszani pedig mindenki tud, nem kell hozzá semmilyen különleges képesség. Csak némi elszántság.
Ebben a formájában a játék ugyan teljesen új, de ez az egész eredetileg egy Grotowski és Mejerhold ihlette színésztréning, amit Paál Isti a hetvenes évek elején alakított ki a Szegedi Egyetemi Színpadon. Én itt találkoztam vele, majd amikor Szentesen kezdtem tanítani a Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatán, megpróbáltam átalakítani tizenévesek számára. Fesztiválokon, felnőtt kurzusokon is tartottam bemutatókat ekkor jöttem rá, hogy ez a nem csak a színészi képességek fejlesztésére jó. Ha akarod, érzelem- és indulat-felszabadító terápia, mentális tréning de leginkább nagyon élvezetes JÁTÉK.
Keserű Imre
A Keserű. Diákszínjátszók és Szentesen végzett, elhíresült színészek közt fogalom ez a név. Ahogyan Dózsa Erzsié is az. Ők ketten a Szegedi Egyetemi Színpad alapemberei voltak, majd a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatán tanítva sokszáz fiatallal együtt gondolkodva, együtt játszva többet tettek a magyar színházért, mint. Felesleges befejezni a mondatot, nem másokat temetni, őket dicsérni jöttem. Öröm nekünk a Bárkán, hogy Keserű Imre most nálunk is tréninget tart bárkinek, aki jön. Megvalósulhat, ami a színház lényeges eleme: a jelenidejű találkozás. Itt és most érvényes színház születhet, a mienk. Amit mi, ismeretlen színházcsinálók, akik aznap este találkozunk, csinálunk magunknak. És még az is lehet, hogy egykori tréningezők, köztük ismert Keserű-tanítványok is eljönnek nosztalgiázni na meg a napi rutinból kiszakadva megolajozzák a rozsdás lelkeket. Köztük mai bárkások, mint Varga Gabi, Balázs Zoli, régiek, mint Széles Laci, Hajduk Karcsi és mások: Alföldi Róbert, Börcsök Enikő, Badár Sándor, Fesztbaum Béla, Szőke András, Kerekes Viktória, Mészáros Sára, (és nem lesz köztünk Ternyák Zoli már) Gazdag Tibor, Rácz Attila
Tréning, amire 2004-ben igény lenne? Nem vagyunk mi naivak kicsit? kérdezik sokan. De igen, és azok is maradunk. Sokan vagyunk.
Bérczes László
