Beszélgetés Meczner Jánossal az örömteli munkáról

Mielőtt felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, már szerzett egy diplomát: művészettörténészként és magyar-történelem szakos tanárként végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Soha nem tartozott a látványosan sztárolt rendezők közé, pedig rendezéseit mindig a kimunkáltság, a kiváló színészvezetés, a társulatot egységessé formáló munka jellemezte.
A Jászai Mari-díjas művész igen gazdag repertoárt mondhat magáénak: emlékezetes rendezései között említhető a Pillantás a hídról, a Tóték, a Bernarda Alba háza, a Rómeó és Júlia, A varázsfuvola. 1989-1994-ig a fővárosban akkor egyedüliként gyermekeknek játszó Arany János Színház igazgatója volt. 1994 óta igazgatója a Budapesti Bábszínháznak, művészeti vezető a Thália Színházban és osztálya van a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Elődje, Szilágyi Dezső évtizedeken át fantasztikus sikereket ért el: a magyar bábszínház repertoárjának egy-egy kiemelkedő darabja mindig szerepelt valamelyik külföldi fesztiválon. Amikor Ön átvette a színház vezetését, nem félt attól, hogy ez a sikertörténet hirtelen megszakadhat?

Akkor már több mint egy évtizede voltam az ASSITEJ (Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházak Művészeti Szövetsége) magyar tagozatának vezetője, jól ismertem azokat a trendeket, amelyeket a jövő nemzedékének felnevelése, színházba szoktatása érdekében szerte a világban, minden kultúrát szerető országban követtek. Kiváló munkatársaimmal soha nem tagadtuk meg elődeink eredményeit. A Bábszínház mindenek előtt erős vizuális hatásának köszönhetően sokáig szinte az egyetlen színház volt, amely hírt adott a nagyvilágnak a magyar színházkultúra eredményeiről.

Nyugodtan állíthatjuk, a sikertörténet tovább folytatódik. Az elmúlt években többször is szerepeltek pl. Kínában. Ott mennyire értik meg a magyar produkciót?

Korábban a Varázsfuvolával már jártunk Kínában. Később a hongkongiak azt kérték, hogy magyar szerző előadásával vendégszerepeljünk, és mi a János vitézt választottuk. Ez nem a Kacsóh Pongrác-féle operettváltozat, hanem Petőfi eredeti szövegéből és András Béla népdalválogatásából összeállított zenés produkció, amelynek narrátorszövege természetesen kínai nyelven szólalt meg. Ezt követően voltunk Sydneyben és Melbourne-ben, ahol nagy örömünkre az ausztrál nézőkön kívül sok ott élő magyar is jegyet váltott az előadásokra.

A világtendencia felfelé ívelést mutat. Egyszerre örvend igen nagy népszerűségnek a klasszikus bábjáték, ugyanakkor megfigyelhető egyfajta stilizálásra való törekvés, valamint növekszik az együttműködés az élő színházakkal is. Szerte a világon, de különösen Európában egyre több bábos elemet használnak az élő színházak, mert úgy gondolják, hogy jobban ki lehet fejezni, meg lehet jeleníteni velük újszerű gondolatokat. Néha már nálunk is van erre példa. Hirtelen a Vígszínház Gyalog galopp című előadása jut eszembe.

A Budapesti Bábszínház egyik idei sikeres produkciójában, az Óriáscsecsemőben a bábokkal együtt énekesek szerepelnek.

Ez a fajta eleven szimbiózis jellemzi ma a korszerű bábszínházat. A közönség - legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről - roppant érti és élvezi az ilyen, többfajta művészeti ágat együttesen megelevenítő előadásokat.

Ön művészeti vezetője a Tháliának, a pesti Broadway sikeres befogadó színházának. Hogyan látja: a kezdeti nehézségek után a színház betölti azt a szerepet, amit a fenntartó, a Fővárosi Önkormányzat eredetileg szánt neki?

Feltétlenül, hiszen szinte minden produkció telt házzal megy. Lehet erre azt mondani, hogy Pesten minden színház tele van, de a Thália más, mint a többi megszokott színház.

Hogyan történik a színházba bekerülő produkciók válogatása? Jelentkeznek például a vidéki színházak, vagy Ön is lát előadásokat, és ennek alapján meghívja azokat?

Is-is. Igen sok előadást magam is megnézek, tehát tudom, hogy ki mit és hol rendezett. Sajnos előfordul, hogy nem a szándékon, hanem az anyagiakon múlik, mely vidéki színház produkcióját tudjuk bemutatni egyszer, néhányszor vagy akár többször. Ma már van olyan rendező, aki hozza a videofelvételt, amikor ajánlja a produkcióját. Az a jó a Tháliában, és ezért is vallom, hogy van létjogosultsága a befogadó színháznak, hogy képes az egész ország színházi állapotát, minden hazai tendenciát felmutatni. A közönség elfogadta, megszerette ezt az új Thália Színházat.

Önnek osztálya van a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mit tapasztal, milyenek lesznek a jövő színészei?

Éppen most rendezett velük Alföldi Róbert egy vizsgadarabot, s a növendékek is, meg Alföldi is nagyon élvezték a munkát, rengeteg közös élményben volt részük. Ez az előadás is azt mutatta, hogy a jövő generáció szerencsére már másfajta szemlélettel közelít a színházhoz, mint mi egykoron. Nem ragaszkodnak görcsösen a konvenciókhoz, ezáltal sokkal felszabadultabban tudnak a játékra koncentrálni.