Mit kellene tudnunk a Nyílt Fórum gyökereiről?
Lőkös Ildikó: - Békés Pál ötletéből keletkezett. Valamikor a nyolcvanas évek közepén indult, első alkalommal Zalaegerszegen rendeztük meg. Békés az Egyesült Államokban látott valami hasonlót, de nem ennyire intenzívet, és nem is újdonságok felfedezésére szolgált, hanem drámaelemzésre. Akkoriban Zalaegerszegen Ruszt József volt az igazgató, Böhm György a dramaturg, Merő Béla az elszánt rendező és Radnóti Zsuzsát is megtalálták maguk mellé Ma mi lehet a Nyílt Fórum értelme? Radnai Annamária: -Ezt a kérdést minden alkalommal megvitatjuk, mármint, hogy miért és kinek is szervezzük. Nem létezik egyetlen válasz erre a kérdésre. Ugyanúgy a szerzőknek is csináljuk, de magunk számára is, dramaturgoknak. Egyrészt ez egy dramaturg-workshop. Egymás gondolkodását, szövegkezelési technikáját is meg tudjuk ismerni. Másrészt piacra dobunk színpadi szövegeket, tehát marketing-munkát is végzünk. |
Radnai Annamária | Lőkös Ildikó | |
Milyen volt az idei piac? Kofák voltak többen, vagy a vásárlók?
L.I.: -A mezőnyt ismerjük, tudjuk, kik írnak, vannak ösztöndíjaink és minket is megtalálnak a szerzők. Szerencsére viszonylag nagy mezőnyből meríthetünk. Idén mintha nehezebben állt volna össze a válogatásunk, de akik a kötetbe bekerültek, azokért vállaljuk a felelősséget. Ezek a darabok feltétlenül izgalmasak, egyfajta tehetséget mindenképpen sejtetnek, s lehet, hogy egyszer a még csak tehetségesnek mondható szerzők közül valaki meg fogja írni azt a művet, amire hivatott. De teljesen elkészült mű is van a kötetünkben. Miképpen nézett ki az idei program? R.A.: -Hét darabról beszélgettünk. Négy a kötetben jelent meg és három felolvasó-színházi bemutatót tartottunk. Számomra mindegyik darab érdekes volt. A beszélgetések is izgalmasan alakultak. A Toepler Zoltán darabja után nagyon izgalmas volt beszélni arról, hogy a bohózat, mennyire érvényes kortárs drámai műfaj. L.I.: -Nagyon sokféle a mezőny. Mikó Csaba, Schein Gáborhoz hasonlóan a szertartás felől közelít. Térey János darabja is nagy felfedezés. Minden művön lehet vitatkozni, javítgatni, de Térey darabja meghatározó eleme lehet a magyar drámának, ebben biztos vagyok. Kikerülhetetlen lesz. Mennyire elégedettek az idei Nyitott Fórummal? R.A.: -Sikerült megvalósítanunk a címben meghatározott célkitűzésünket. Nyíltak voltunk és valódi fórumként működtek a beszélgetéseink. Műfaji és stiláris nyitottság egyaránt érvényesült idén. L.I.: -Nyílván, sokkal népszerűbbek a felolvasások, beül az ember és meghallgathatja a darabot, utána elmondhatja a véleményét. A kötetvitára fel kell készülni. Idén nem voltunk túl sokan, de azért elegen. Nagyon hasznos dolgok hangzottak el, még a negatívumok is továbblendítették az ügyet, nem volt senki egyértelműen elutasító. De erről a szerzőket kellene megkérdezni. R.A.: -Épületesek voltak a viták, hogy így fejezzem ki magam, nehéz pallérozottabban fogalmazni. A tavalyi Nyílt Fórumon Háy János darabja rendezőjére talált, Vincze János nem csak felolvasó-színházi bemutatóra vállalkozott, hanem az elmúlt évadban a Pécsi Harmadik Színház repertoárján szerepelt az előadás. Idén melyik darab érdemelt ki hasonló dicsőséget ? A tavalyi Nyitott Fórum kötetben szerepelt Mikó Csaba: Az apa című darabja is színpadra került. Idén olyan darabokat válogattunk, amelyek még nem jelentek meg nyomtatásban és nem is mutatták be őket sehol. Amikor a Falussy Lilla darabját beválogattuk, még nem tudhattuk, hogy történik vele valami. Illetve az előkészítő bizottságból Töreki Attila rögtön beajánlotta a színházába, került is hozzá rendező, Soós Péter személyében. R.A. -Czeizel Gábor bevallotta: ő Egressy Zoltán darabját szeretné, a Három koporsót, Kassán rendezni. L.I.: -Én pedig Németh Gábor darabjának bemutatásért nagyon fogok küzdeni. Jövőre mi változik a Nyílt Fóromon? L.I.: -Nagyon sokat változtunk az elmúlt másfél évtizedben, de minden alakalommal közös megbeszélések eredményeként dől el, milyen irányba haladjunk. R.A.: -Minden alkalommal levonjuk a konzekvenciákat és a következő találkozáskor, újradefiniáljuk magunkat. A változások irányát az szabja meg, hogy az öndefinícióban hol tartunk éppen, mennyire tartjuk fontosnak magunkat. Írtunk egy előszót a kötethez, amelynek az a címe, hogy a Szerző barátai. Most ez volt a legfontosabb gondolatunk. De az biztos, hogy jövőre akármin is változtatunk, az a legfontosabb, hogy új darabokat nyomjunk le a szakma torkán. Fotó: Peti Péter |