Drum - Dream a Dózsában

Martonosi György. Kedves, mosolygós ember. Érdeklődve hallgatja, miért róla és klubjáról szeretnék írni a Teraszon.
Mindenhez van egy megjegyzése, szinte egyszerre akar megosztani velem minden információt. Néhány napja került a boltokba triójának első lemeze, a The River Of Dreams (Az álmok folyója) címmel.
Ugyanakkor nevezetes vendéget várnak novemberben a klubba: Trilok Gurtu, az indiai származású ütőhangszeres művész, a világzene "nagykövete" 9-én "high-end" kurzust tart, majd 13-án koncerten mutatkozik be. Csúcspontjához közeledik az őszi fesztivál szervezése: november 16-án lesz a II. Drum Art Fesztivál, az "új trónkövetelők" ünnepe.

- Bocsásson meg a szétszórtságomért, a kapkodásért - kér elnézést Martonosi. A minap Dunaújvárosban adtunk koncertet. A szervezők tíz-tizenöt főre számítottak, de százötvenen voltak. Még mindig a hatása alatt vagyok, teljesen feldobott a siker!
- Száz dolgot csinál egyszerre. Mi dolgozik önben?
- Ez kettős dolog. Először is, van egy belső kényszer: ha valaki előadóművész és lehetősége van a szakmának segíteni, akkor ezt meg kell tennie! Másfelől meg kell találni az önmegvalósítás leghatékonyabb módját.
- És a segítség egyik formája lenne a klub, a Jazzpresszó?
- Hát, igen! Egyrészt a dzsessz rétegműfaj, egy-egy kiemelkedő siker ellenére is eléggé a háttérbe szorítják. Másrészt fontos a tehetséggondozás. Ezt a célt szolgálja a Drum Art Fesztivál.
- Hogyan született a Jazzpresszó?
- A XVII. kerületben lakom, itt voltak ideálisak a körülmények, hogy egy kis "várat építsek magamnak." Ez évben a kilencedik évadot kezdtük, s az új lemezünk bemutató koncertjével indítottunk. Hadd mondjak el egy kedves történetet.
A bemutatón részt vett Gyémánt László festőművész is, akinek egyébként 9-én nyílik kiállítása a Dózsa Művelődési Házban, és megkérte a zenekart, hadd fessen meg minket. Ez a kép is látható lesz, sőt, a megnyitón egy külön erre az alkalomra írt dobszóló is elhangzik majd.

- Van-e kapcsolat a Drum Art trónkövetelők koncertje és a zenetanítás között?
- Nekem szent dolog a tanítás. Egy teljesen egyedi - egyesek szerint a legjobb - módszert dolgoztam ki a dob tanítására. Csak a példa kedvéért: nálam tanul a jelenkor egyik legnagyobb ígérete, Széll Tamás, aki már az Alapi Band zenésze. De említhetném a végzettek közül Kaszás Pétert vagy Pusztai Csabát is. Mindketten kiváló dobosok!
Az intézmény befogadja a rendezvényt és a dobos iskolámat is. Ez magániskola: a művészi szabadságom többet ér a tanmeneti kötöttségektől. Azt tanítom, amit kilencévi kemény játék, amerikai tanároktól vett kurzusok révén, külföldön tanultam meg én is.
- Miért éppen a dobot választotta egykoron?
- Zongorista szerettem volna lenni, de szegények voltunk, nem volt lehetőségem erre a hangszerre. Viszont a szomszédságunkban volt egy kis művelődési ház, ahol találtam egy nagydobot és egy pergőt. Ezeket kezdtem ütögetni, így kezdődött.
Ma már alapelv, hogy nálam a dob dallamhangszer. Figyelje meg, hogy a legegyszerűbb ritmus is néhány hangos dallamot takar!

- A rádiózás is ugyanabból a közlési vágyból és segíteni akarásból fakad, mint a klubszervezés? Avagy, ez egyedi érdeklődés?
- Az egyik lehetőség hozza a másikat. Három éve kezdett sugározni a kerületben a Rádió 17. Építgették a műsoraikat és megkérdezték, lenne-e kedvem egy fél órás dzsessz-műsort vezetni?
Mondtam, nem. Csak egy órás műsorhoz van kedvem. Ez mára kétszer két órás programmá nőtte ki magát. Nincs benne reklám és az azonosítót is én mondhatom el!
- Térjünk vissza a klubhoz! Mi a művészeti program vezérfonala? Milyen alapon választja ki a résztvevő zenekarokat?
- Három összetevője van. Az egyik a fiatalok felléptetése. A másik a "nagy nevek" meghívása. Erre minden dzsessz játszóhelynek szüksége van. Nálunk annyival jobb a helyzet, másokkal szemben, hogy nem a bevétel miatt kell sztárokat hívni.
Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt nyolc év alatt országos hírnevet szerzetünk! Fontos elem, hogy legyen egy igényes törzsközönség. Ők adják a harmadik tényezőt, az ő kívánságukra is hívunk meg szólistákat, együtteseket!
- Hogy érzi magát a Muck Trioban?
- Kiválóan! Maximálisan boldog vagyok ebben a zenekarban. Hosszú idő volt, míg igent mondtam Muck Ferenc szaxofonosnak. No, nem kényeskedtem, nem kérettem magam, egyszerűen így alakult. Külön öröm, hogy a trióban nincs harmónia hangszer, így a dob teljesen más értelmezésben létezhet, mint ha négyen zenélnénk. Rendkívüli feladatokat lehet így megoldani.
- Mint a lemezfelvételt is

- Igen, így van. Hadd idézzem, amit a borítóra írtunk: "A Muck Trio 2002-ben született, de az ötletet az 1999-es Dobosok Farsangja szolgáltatta, amikor az "Elvin" című Muck Ferenc szerzeményt eljátszottuk. A kedvező visszajelzések hatására elhatároztuk, hogy amikor elérkezettnek látjuk az időt, ismét összehozzuk a trió formációt, így tavasszal elkezdtünk próbálni, és három próba után felvettük ezt az anyagot."

A lemezborító Polyák Imre munkája
Fotók: Martonosi archív és Oszvald György