| Nem unt rá arra, hogy hónapokig csak színházba járt? Önnek minden hazai kőszínházba el kellett utaznia
Jól bírtam a válogatással járó hercehurcát, sőt, engem ne sajnáljanak, inkább irigyeljenek. Az összes színházzal megismerkedhettem, a határon túlra is eljuthattam: Beregszász, Újvidék, Kolozsvár Miképp vágott neki a válogatásnak, voltak előfeltevései? Prekoncepcióm nem volt, egyetlen mércém a minőség, ezt kerestem mindenben. Sok rossz, sok jó és néhány kiemelkedő előadást láttam. Az utolsó héten már azért fohászkodtam, hogy ne legyen több kiemelkedő előadás, mert már nagyjából összeállt a fejemben a versenyprogram. Előzetesen a tizenkét legjobb "kőszínházi" prózai előadás kiválasztására kérték fel, mégis tizenötöt választott Ez úgy lehetséges, hogy kisírtam még hármat. |
Az mindig érdekelt, hogy a POSZT válogatója mennyire tudja megőrizni függetlenségét? Nem próbálták meg a döntését valahogy befolyásolni, megváltoztatni? Érdekes helyzet, hogy a találkozónak otthont adó Pécsi Nemzeti Színház egyetlen előadással sem szerepel a versenyprogramban, míg a Pécsi Harmadik Színház Macskajátéka igen Kívül állok a szakmán, nem vagyok elkötelezett, teljesen szabad lehettem. Nem próbáltak befolyásolni felkérőim. A Pécsi Harmadik Színház Macskajáték-át egyszerűen nem lehetett kihagyni, Vári Évánál jobb Orbánné nincsen ebben az országban, életemben láttam már öt-hat verziót, de ez az előadás tükrözi leginkább Örkény szellemiségét. Merészebb döntésnek éreztem azt, hogy a nyíregyháziak fiatal csapatát beválogattam, egy ismeretlen ír szerző görög mitológiai témájú témát feldolgozó darabjából remek előadás született a társulatnak köszönhetően. Mielőtt belemennék a versenyprogram taglalásába, maradjunk a számoknál. Az elmúlt fél évben hány előadást látott, lemaradt valamiről, hogy másra nem is nagyon jutott ideje, csak színházba járni és utazni? Százharminc előadást láttam fél év alatt, némelyiket többször is, maradt néhány szabad estém, ünnepek idején. Időközben lemaradtam néhány koncertről, az operát tudtam pótolni, délelőttönként próbát nézhettem, de az előadások mindenért kárpótoltak. Melyik volt az első előadás, amelyet látott? A Bárkában a zalaegerszegiek A Herner Ferike faterját. Nagyon érdekes társulat a zalaegerszegi, nincsen köztük nevesíthető színész, mindegyikük egyenrangú, nagyszerű, úgy játszanak, mintha a saját életük lenne, Pinczési István remek munkát végzett. Voltak kedvenc előadásai? Ki lehet valakiket emelni ekkora tömegű előadáshalmazból? Az egyik kedvencem Zsótér, megújítja a színházat, elképesztő az a mód, ahogyan bánik a színészekkel. A Krétakör rendezésében Básti Juli Gruse alakítása egészen rendkívüli, de Zsótér játszik a néző elvárásaival is, például Harkányi Endre negatív női figurákat játszik. Az Állami Operaház Gyerekkórusa karmester nélkül énekel, de ők alkotják az élő hidat a zajló folyón, az egész előadás drámai, rendkívüli, talán a Krétakör kapta tőlem a legtöbb csillagot. Csillagot? Miképpen pontozta az előadásokat? Az előadások után pár sort jegyzeteltem és iskolás módon osztályoztam, maximum négy csillagot kaphatott egy-egy előadás. Zsótér rendezése négyet kapott. Érzékelt tendenciákat a fél év során? Ma mérce a színházakban Shakespeare és Moliere. Nem lehet mellébeszélni az előadásokban. A helyzetünk a szerzők újrafordíthatósága miatt jó, de ha a rendező csak arra törekszik, hogy valami soha nem látottat vezessen elő, akkor pótcselekvést látni a színpadon, diszkózenét elemzés helyett, gyakran egyáltalán nem érzik Shakespeare stílusát. Viszont az Új Színház Úrhatnám polgárja és a Schilling Árpád rendezte Mizantróp nagyszerű előadások. De nem szerepelnek a POSZT-on, mi ennek az oka, és hány fesztiválképes előadást volt kénytelen kihagyni? Legalább harminc előadás szerepelhetett volna itt. Van, hogy objektív okok miatt maradt ki egy előadás, a győriek Nép ellensége nem fért el sehol Pécsett, de a temesváriak Hamletje is technikai okok miatt maradt távol. Egy rendezőtől és egy színháztól csak egy előadást választottam, egyetlen kivétel van, a Katona József Színház, Ascher Ivanovja mérték lehetne bárhol és bármikor. Vidéken nincsenek színészegyéniségek, viszont társulatok alakulnak ki, egy társulatnak hihetetlen ereje van, példának említhetném a kaposváriakat, az Egy szög című előadást. De a legjobb előadások mégiscsak a legszegényebbek voltak, a Siráj például. Minden nélkül, csak a puszta szóra bízni egy előadást, a koncepció mentén. A színészvezetés miatt magukat múlták felül a színészek. Ilyen előadások mellett a Mikroszkóp Színház mit keres? Egyrészt örömszerzés céljából a pécsi közönségnek, de nem csak ezért, hiszen abszolút profi a produkció, minden a hatást szolgálja, és minden este minden poén bejön. A társulat hatalmas belső hittel dolgozik, nem szeretem a csak elitszínházra szakosodott produkciókat. Ön felvállalja a konfrontációkat? Sok kritikus fanyalgással fogadta a korábbi POSZT-ok versenyprogramját, sőt, ha jól emlékszem MGP arra volt büszke, hogy több mint két évtizede nem is járt a találkozón MGP-vel megegyezünk abban, hogy mindketten a Theomachiát tartjuk az évad legnagyobb előadásának. Szeretem, élvezem, értékelem, amit ír, még ha nem is értek vele mindenben egyet, ahogy Koltaival sem - akit egyébként szintén nagyon kedvelek - s akivel késhegyig menő vitáink voltak, de arra hivatkozom, hogy én nem vagyok kritikus. És nem lett elege a színházból? Nem lett elegem, sőt, azóta többet ülök színházban, az Operában pótlom a lemaradásaimat, de higgyék el, mindenre maradt időm, amire igazán kellett, szakítottam, bár nem sokat lazsáltam az elmúlt fél évben, de még pihentem is néha. Közben az autóm is ellopták, hát vonattal közlekedtem, így olvasásra is jutott időm. Fotó: Peti Péter |
