Érdi Tamásnak új szóló CD-je jelent meg

Dédapám balatoni házában volt egy öreg zongora, valahogy odatipegve megtaláltam, és elkezdtem rajta játszani a Marseillaise-t, majd Schubert Pisztrángötösét. Isten tudja, hogy miért pont ezeket. Bizonyára nagyon nagy hatással volt rám a játszás öröme és a zongora hangja, mert attól kezdve nem kerültem ki bűvköréből.

Hogyan kezdett el gyakorolni? Tudta hasznosítani a Braille-írással készült kottákat?

A kottákat nem igazán használom, mert sok hiba van bennük, és ha valamit úgy tanulok meg, azt már nagyon nehéz korrigálni. Két tanárom, Becht Erika és Kollár Zsuzsa egy ún. strukturális módszerrel tanít. Ennek lényege, hogy tanáraim előjátszanak, majd megkérdezik, hogy hogyan folytatnám a motívumot.
Szeretnek incselkedni velem, hogy nem is rossz, de azért maradjunk az eredetinél. Több variáció után általában abban maradunk, jobb lesz, ha úgy folytatom, ahogy a szerző gondolta.
Tulajdonképpen újrakomponáltatják velem a darabot, amit aztán begyakorolok. Elég gyorsan megy, különösen Mozart műveiben vagyok már jártas. Nagyon élvezem, ez az egyik legkedvesebb időtöltésem.

Érdi Tamás mindössze nyolcesztendős volt, amikor először fellépett a Pesti Vigadóban. 1993-ban Moszkvában a Louis Braille Nemzetközi Zongoraverseny második helyezettje, majd 1995-ben, mint a korcsoport legfiatalabb versenyzője, első helyezést ér el. 15 éves, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Vásáry Tamás vezényletével eljátssza Mozart A-dúr zongoraversenyét, majd ugyanebben az évben a d-moll zongoraversenyt és a D-dúr Koncertrondót. 1994-ben felveszik a Bécsi Zeneakadémiára, majd a torontói Royal Conservatory of Music Glenn Gouldról elnevezett művészképzőjének növendéke.

Leon Fleisher, a baltimori Peabady Egyetem Zongora tanszékének vezetője meghívott ösztöndíjasként Amerikába. Ahhoz, hogy a meghívást el tudjam fogadni, szponzort kell keresnem-találnom, mert az ösztöndíj rendszerint csak a tanulmányokat fedezi, de egyelőre bizakodó vagyok.
Torontóban zömmel barátainknál laktunk, de volt rá példa, hogy a lakásköltségeket egy milliárdos zenerajongó finanszírozta. Édesanyám végig velem volt, és édesapám is többször meglátogatott, mert nagyon-nagyon hiányoztunk egymásnak.

El tudja fogadni, hogy nem lát, és lehet, hogy élete végéig nem is fog?

Nem foglalkozom ezzel. Megvan a magam világa. Számomra sokkal nagyobb tragédia volt, amikor motorbaleset következtében, 25 éves korában meghalt Balázs bátyám. Akkor 13 éves voltam, s nagyon fájt, hogy itt hagyott bennünket. Igen bensőséges kapcsolat volt közöttünk, ő tanított meg járni.

A zenén kívül van valami hobbija?

Az olvasás. Az irodalom, a történelem és a versek. Szinte nincs is olyan nap, hogy édesapám ne olvasna nekem. Jókait, Dumas-t, például az Oroszlánkölyköket olvastuk legutóbb. Szeretek színházba járni. Legutóbb a Magyar Színházban Shakespeare-darabot láttunk, a Téli regét, nagyon tetszett. Moziban a Herry Potter legújabb filmjét élveztem legutóbb. Ne csodálkozzon, az én életem így teljes. Természetesen a zene áll a középpontban, a zongorázás és a zeneszerzők a legfontosabbak.

Érdi Tamás külföldön számos alkalommal szerepelt sikerrel; a New York-i Lincoln Centerben kétezer zenerajongó állva ünnepelte. Ugyanez történt, amikor a Torontói Szimfonikusokkal játszott, de Chicagóban, Calgariban és legutóbb Portlandben is "standing ovation", azaz álló tapsorkán köszöntötte.
A kritikák itthon és külföldön egyaránt elragadtatással szólnak játékáról. Kovács Sándor zenekritikus találóan írta róla: "A technika tökéletesen biztonságos, a gyors futamok gyöngyözően peregnek, a lassú tétel melódiái beszédesek, költőiek. Így csak az elhivatottak muzsikálhatnak, azok, akiknek anyanyelvük a zene, Mozart zenéje." Érdi Tamás most megjelent CD-je eddigi pályájának fontos állomása: a Mozart-művek után most Schubert világa varázsolta el. Koncertjeinek sikere, a kritikák, valamint ez az új CD is garantálja, hogy egy reményteli szólókarrier kezdetének vagyunk tanúi.