Imposztor

Egy Major Tamásra íródott darabot két évtized multán elővenni milyen? Mennyire változott meg a szöveg?

1982-ben a történelmi helyzet egészen más volt. Akkor egy olyan darab, amely arról szólt, hogy cenzúra és diktatúra van nagyot durrant, ez ma már megváltozott. Nem tiltanak be darabot, nincsen cenzúra, demokrácia van. Ám a művészet és a hatalom viszonya mindig érdekes, és ez a darabban megszólal.
Spiró nem csak Major Tamásra írta a darabot, ma már olyan sincs, mint ő volt, aki a hatalommal ilyen ellentmondásos viszonyban álló karakter, aki ha bejön a színpadra, képvisel valamit, aki Kádárral, Aczél Györggyel jóba van Aki félelmetes figura. Alig kell játszania és már megtörténik minden. Ez nekem nem adatik meg, a sorok közül kell kibányásznom, ami nekem, nekünk érdekes.

Major Tamással, Gobbi Hildával elment egy olyan színészgeneráció, amelyet legendák öveznek, az Ön által alakított Boguslawski figura is ilyen, Ön pedig most kezd belépni a legendás színészek közé. Önnek nem hiányzik egy színészgeneráció?

Sokszor felmerült a kérdés, hogyan történik az, hogy léteztek ilyen nagy bölények, ma meg esély sincsen arra, hogy teremjenek. Nem mintha nem öregednének meg a színészek. De nincsenek ilyen csupa nagybetűs színészfigurák, mint LATINOVITS, BÁSTI, ŐZE
A válasz az, hogy más a szerepe a művészetnek a társadalomban, kevéssé van szükség színházra, nem áhítnak a nézők olyan színészeket, akik kimondják a tilos szavakat a színpadon, a politikának a színházban nincsen olyan fontos szerepe. Amikor a nagyok éltek, a színész szava maga volt a szentség, ma már az az érdekes, hogy a sztárok mit esznek reggelire, a színészek nem #8220;érdemelnek" figyelmet a valóság shaw mellett, így nem is termelődnek ki csodasztárok.

Az Imposztor ma nem igazán tűnt aktuálisnak, egy szép, lassan #8220;klasszikus" magyar dráma, amely kimond örökérvényű igazságokat a színházkészítésről, hatalomról. Önnek, színészként milyen lehetőséget adott a darab?

Nagyon sok analógiát nyújt az életemmel. Pécset nem tartom vidéknek, hiszen a POSZT miatt a magyar színházi főváros rangja dukál e városnak, de mégiscsak az történik, hogy a fővárosból vendégjátékra érkezik valaki. Egészen sajátos módon esik egybe az életemmel az, ahogy Boguslawski a társulatot neveli.

Idén a Színművészeti Egyetemen osztályt indítok, felelősségem van, amit mondok, teszek a fiatal hölgyekkel és urakkal szemben, hiszen egy pályán indítom el őket. Bármit mondok, és teszek, súlya kell legyen.
Az őszinteség alapkérdés a színpadon, nekem permanens problémám van a belső élet nélküli illusztrációval. Ez a kérdés szerepel a darabban, engem is foglalkoztat. Élveztem a próbákat, remélem a közönség is így élvezi majd az előadásokat.

Egy fontos különbség azonban van Ön és a szerepe között. Ön vezet egy színházat, és pályázatot is nyújtott be egy színház - történetesen a Nemzeti Színház - igazgatói posztjára. Miért?

Ennek a megértetéséhez vissza kell menni az időben.
11 éve vagyok színházigazgató a Merlinben, de én nem vagyok igazgató típus. Hamar kiderült, hogy a színházat működtetni kell.
A Merlin befogadószínház, ebből is az a fajta, amelyben produkciók készülnek, fiatal tehetséges csoportok az olvasópróbától a premieren át az előadások sorozatát játszák, őket nem egyszerűen befogadtuk, hanem családtagok. Működtetek egy helyet, a Merlint, amely nevezetes arról, hogy ott el lehet kezdeni pályákat. Schilling Árpád ott kezdte, Csányi János is, Bodó Viktor ott készítette első darabját.
Még soha nem pályáztam direktori címért, ha akartam volna, biztos megkaphattam volna egy igazgatói széket. Ennek ellentmondani látszik a mostani pályázatom.

Én nem végeztem színművészetit, mérnökember lévén kicsit mást látok a színházban, mint mások. Az Egyetemi Színpadon kezdtem meg működésem, legendás hely volt, a közeg szintúgy.
A 25. Színház következett, annak is volt egy progresszív szakasza. A kaposvári élet és a Merlin következett. Mindig olyan helyeken voltam, ahol a színházon túl is történtek események, az ilyenfajta tapasztalatok juttattak el odáig, hogy mindig akarjak is még valamit tenni azért, hogy emberek összejöjjenek, beszélgessenek, vitahelyzete alakuljanak ki A Csepűrágó-fesztivál, a POSZT ezért született.
A Nemzeti Színháznak az ország első számú kulturális intézményének kell lenni, ahol nem csak jó előadásoknak kell megszületni, hanem a társművészeteknek is meg kell jelenniük, nemzetközi kapcsolatok építése is szükséges

A pályázatát Balikó Tamással együtt adta be, miért?

Nagyon jó a kapcsolatunk, rendeztem is, játszottam is a színházában. Nagy nyereség, hogy hajlandónak mutatkozik együttműködni velem. Tíz éve vezeti a Pécsi Nemzeti Színházat, ami egy több tagozatos mamutintézmény. Kell egy társ, akivel művészileg egyetértek, nincsenek ízlésbeli különbségek köztünk, ő nagyon otthonosan mozog e téren.
Úgyhogy ezért.

Fotó: Körtvélyessy László