Istenekkel beszélgetünk

Színpad

- Honnan való a népzene szeretete a jazz-zenész szívében?
- Hát, szerintem a bölcsőből - mondja "Pöcök". Honnan máshonnan?

- Erős a folklór-hatás a műsorban. Mondhatnám úgy is, szinte erre épül a repertoár: Hej Dunáról fúj a szél, Béres legény, Debrecenbe kéne menni, hogy csak néhányat emeljek ki a népdalok sorából. Azt vártam, hogy ezek után egy katonás verbunk csendül fel a néhol tárogatószerűen megszólaló szaxofonon

Burány Béla - furulya, Geröly Tamás - ütőgardon
- Igen, szoktunk játszani, de ma igazoltan hiányzik Szokolay "Dongó" Balázs, és a nagybőgősünk, Benkő Róbert is, ezért inkább máshogyan szerkesztettük a műsort. Most több volt a szaxofon duó.

- Ezért muzsikáltak gyimesi csángó muzsikát a koncert előtt?
- Hmm az véletlen volt. Szerintem mindnyájan így születtünk, hoztuk magunkkal a népzenét. Most továbbadtuk - igaz, rendhagyó módon.

Burány Béla - szopránszaxofon, Csuhaj Barna Tibor (vendég) - bőgő, Ágoston Béla - kobza
- A repertoárban a szaxofon család minden hangszere megszólal: a szoprán-, a tenor-, a bariton- és az alt szaxofon, sőt, a "nagybőgő" szerepét játszó basszusklarinét is. Létezik-e ennyi hangszerre írt zenemű az irodalomban és mit játszanak belőle?
- Vannak ilyenek, sokféle változatban megírt kompozíció létezik. De mi nagyon ritkán játsszuk más szerzők műveit. Sztenderdeket sem adunk elő. Kizárólag saját szerzemények szólalnak meg a koncertjeinken, melyeket jobbára a szaxofonosaink írnak.

- Egy zenész több hangszeren játszik a zenekarban. Például Ágoston Béla kezeli a kobzát, ön a furulyák egy speciális fajtáját, az okarinát (cserépfurulya) is megszólaltatta, Szokolay meg dudán játszik. Kötelező többhangszeres zenésznek lenni?
- Nem. Ez inkább egy belső igény! Megtanulsz egy új hangszert, mert az a tudás kell ahhoz, hogy megtaláld az új kifejezési módot. Amire belülről van késztetésed! Majd ezt beviszed az együttesbe, s kialakulnak az új hangzások. Ez így működik így gondolom.

- Fordítsunk a szakmai dolgokról egy prózaibb oldalra. Van-e valós kapcsolat a zenekar neve és a tagok lakóhelye között?
- Mindhárom szaxofonos a Dél-Alföldön született, magamat is beleértve: Szokolay tótkomlósi, Ágoston Szarvason született, én Zentáról származom. Megjegyzem, az első dobosunk, Virág Tibor szentesi volt. Geröly és Benkő "felhígították" az alföldi töménységet; de az is igaz, hogy mindenki közelít Budapest felé, mi is.

Geröly Tamás - dob Burány Béla - bariton szaxofon Ágoston Béla - basszusklarinét
 

- Hogyan oldják meg a próbákat, ha ennyi felé laknak?
- Néhány éve már Budapesten gyakorolunk. Amikor Szegeden éltem, ott is dolgoztunk, de Tótkomlós is volt már a próbák színhelye. Az igazat megvallva, fontos a főváros közelsége, márcsak a koncertszervezés miatt is.

- Rosszul állnak a menedzseléssel?
- Ez így talán erős fogalmazás. Nemrég ünnepelte tízéves évfordulóját a zenekar. Ennek kapcsán Szelevényi Ákost és együttesét, az S-Unit zenekart láttuk vendégül. Ákos Párizsban él, a kapcsolatból született a francia turnénk. De játszottunk már néhány fesztiválon Bécsben, Prágában, és eljutottunk már Londonba is. Többször játszottunk Erdélyben és Jugoszláviában. Magyarországon felléptünk a szegedi jazz fesztiválon, és rendszeresen koncertezünk Budapesten, a Benczúr klubban.

- A mostani klubkoncertjük rendkívül családias hangulatú volt. Szeretik ezt a közvetlenséget?
- Kétségkívül van előnye. Jómagam jobban szeretem az elmélyülést igénylő darabokat, amikor visszajön a zene eredeti funkciója. Hiszek abban, hogy a zenét - és még sok-sok műfajt, köztük a táncot is - a régiek imádkozásra vették elő. Az isteneikkel kommunikáltak.

- Akkor ma az istenekkel beszélgettek?
- Szeretném azt hinni, hogy igen.

Fotók: a szerző felvételei